Számomra legkedvesebb helyek egyikére mentünk Ágival ebédelni. A Graphisoft parkban egy vegán étterem működik már jó ideje. A kiemelt környezetben, a tudásközpontban egy olyan magasan kvalifikált társadalmi réteg sűrűsödött össze, ahol a társadalmi felelősségvállalás, a környezetvédelem már jóval nagyobb hangsúllyal van jelen a mindennapokban is. Ezek közé tartozik az egészséges és környezetbarát táplálkozás is. Ezért is itt tud talpon maradni egy ilyen vegán étterem, ahol nem döbbenten néznek az emberre, ha olyat mer mondani, hogy ő nem eszik húst. Itt valóban nagyon ízletes ételek fogadnak mindig, és nem a lemondás szó jut eszembe a menü egyes tételeit olvasván. Ahogy Ági fogalmazta, a legtöbb vegán ételt kínáló helyen inkább az „ez van süti helyett” remetei önmegtartóztatás sivársága világlik át.
Bár többször voltam már itt, de a környezetre kevésbé figyeltem, azonkívül, hogy a kellemes és barátságos társaság csak emelte az étkezés élvezeti értékét. Minap azonban megálltam egy installáció előtt, míg Ági kávét rendelt.
Elmerültem a helyhez képest óriási kép részleteiben. A tehénfejek előtt egy drótváz emelkedik az apró képek és a néző közé. E drótváz egyben tartóelemként is szolgál a fekete szalagból kialakított 618 számhoz, valamint az alul leomló vérvörös szalaghoz.
Döbbenten álltam e mű előtt, elolvasva az alkotó üzenetét. Engem nagyon megfogott.
Megpróbálom lefordítani az angol nyelvű feliratot nektek is, hátha sikerül átadni valamit az érzéscunamimból.
Művészet a társadalmi igazságosságért
Cím: Animal holocaust
Művész: Arthur B. Barath
Anyaga: spray festék, vászon, csirkedrót, piros szalag, tehénfej, fotó, papír
Mérete: 100×80 cm
Célom, hogy felhívjam a figyelmet arra a kegyetlenségre, amely a gyári gazdaságok zárt kapui mögött történik. Azt szeretném, ha az emberekben tudatosulna, hogy mi van a vásárlás végén, amikor hamburgert kérnek. Ezeket az állatokat levágásra tenyésztik. És közben nem csinálnak semmit, csak szenvednek. A főoldalon 500 tehénfej található, a vászon hátoldalán pedig további 118 darab.
Az Animal Holocausttal szeretnék kérdéseket felvetni és párbeszédeket indítani az állatok fogyasztásának szükségességéről, a gondolkodás nélküli, vagy legalábbis a hús forrásának fontosságáról (és a “hús” alatt természetesen az érző, aranyos és kedves állatokat értem).
Percenként 618 tehenet ölnek meg a világon. A vörös festék és a szalag a vágóhidakon kiontott vért ábrázolja. Azt a lelketlenséget szerettem volna bemutatni, hogy futószalagon lévő tárgyként kezeljük őket, így a teheneket sorba rakjuk. Hozzáadtam a csirke drótot, hogy összetörve érezzem magam a tértől, amelyet az állatok szenvednek, amíg le nem vágják őket. Azt akartam, hogy a közönség érezze üzenetem hatását, ezért egy kiterjedt vászonra készítettem.
REAL ISKOLA BUDAPEST
Percenként 618. Amíg ezt elovastad, leöltek 1200 tehenet…