Mélyen megrendített Édesapa halála. Valamiért sokkal jobban fáj, sokkal nehezebben bírom földolgozni. A kor előrehaladtával egyre szentimentálisabb leszek. Egy-egy romantikus jelenettől könnybe lábad a szemem. Erre az állapotra még a gyászt is rázúdítani és feldolgozni komoly mentális kihívás. Többet foglalkozom olyan hiábavaló kérdésekkel, mint az élet értelme és egyéb megválaszolhatatlan problémák.
Gondolom ezért is érintett mélyebben ez a film.
Az emberi elme nem tudja feldolgozni azt a tényt, hogy a gondolataink, a jelenlétünk a biológiai testünk működésére korlátozódik. Könnyen szárnyra kelnek olyan eszmék és ideológiák, amik mégis valamilyen megoldást nyújtanak az elmúlásra. Egy ilyen hitrendszer elviselhetőbbé teszi az egész életet. Ami egyáltalán nem baj. Miért fáj másnak ha egy ilyen tudatban, boldogabban telik el ez a kis idő, amit nekünk szántak? Talán az a gondolat, hogy azután is ott leszek valahol, nem késztet embereket olyan beteg, irracionális tettekre, amik mély nyomot hagynak az emberiség történelmében. Az a vágy, hogy emlékezzenek rám egy kicsit az örök élet utáni sóvárgás hozadéka. De ha már én nem vagyok, akkor nincs elégtétel sem. Nem fogom tudni, hogy mit gondolnak rólam, miképp emlékeznek rám. Még ha valami szépet hagyok magam után, valami csodálatosat alkottam, akkor sem úgy hagyom itt a Földet, ahogy én örököltem. Ma már azt gondolom, hogy nem kategorizálhatok semmit jó vagy rossz csoportba. Bármit teszek, azzal befolyásolom a jövőt. Végigsétálok az erdőben a kék jelzésen. Nem térek le az útról, nem érek hozzá egy ághoz, egy levélhez sem. Bízom abban, hogy sikerült az erdőt abban az állapotban hagyni, ahogy azelőtt volt, mielőtt én megérkeztem. Jó ebben a tudatban lenni. De a több mint 70kg-os tömeggel a bakancsom súlya alatt hány apró élőlény lelte halálát? Hány apró életnek induló magocskát, hány hangyát, atkát, kis rovart semmisítettem meg? Miközben izmaim működtetéséhez olyan szénhidrátokat égettem el, melyek abból a búzából készült kenyérből származnak, amit a búzatábla miatt letarolt erdő helyén felszaggatott szántóföld adott. Aztán folytathatnám bakancsom gyártásának környezeti hatásaival.
Rendben, nem megyek sehova, hogy ne trancsírozzam szét jelenlétemmel a nélkülem, önmagában élő természetet. Csak magamban irkálok, alkotok valami olyat, amit másnak szeretnék megmutatni. Írok egy blogot. Vagy zenét szerzek. Amivel csak valami szépséget hagyok az emberiségnek. A szépség is módosítja a jövőt. Elképzelem, hogy Wagner alkotott-e volna, ha tudja, hogy a zenéje olyan érzelmeket vált ki a majdan megszülető Hitlerben, amitől Sztálingrádot a germán nagyság vonzáskörzetébe szerette volna bevonni és milliók életét követelte.
A tudat fejlődésével folyamatosan változnak a prioritások.
A biológiai test ösztönök és hormonok irányítása alatt az ön- és fajfenntartás nehéz elvárásaira korlátozza cselekedeteinket. Ez is rengeteg örömendorfinnal jutalmazza a testet. A tudat megjelenésével azonban már jól meg lehet különböztetni a biológiai testet, az efölött kontrollt tartó elmét és a tudatot.
Ahogy a kannibalizmust magunk mögött hagytuk (amiről itt már írtam), ahogy ma már nem csodálkozva és értetlenkedve néznek egy vegetáriánus vagy vegán étrend mellett elkötelezettre, úgy talán a környezetünkhöz való hozzáállásunkról is történhetnek változások.
Mikor nő fel a társadalom olyan szintre, ahol Kovács János élete fontosabbá válik annál, mint hogy egy földdarabkára tűzött zászló milyen színekben pompázik?
Mennyi idő kellett ahhoz, hogy egy Black Lives Matter mozgalom ki tudjon virágozni? Talán ma már csak egy kisebbség körében tűnik teljesen normálisnak és elfogadhatónak a rabszolgaság intézménye. Eljuthatunk-e az All Lives Matter kiszélesedéséig?
A filmről meg semmit sem írtam. Mert ezek a gondolatok csak az én fejemben születtek. Ahogy Panni fogalmazta meg: “De nekem nem volt olyan gondolatébresztő, ahogy te írtad, nekem pont az tetszett benne, hogy nem kellett nagyon megfejteni benne semmit. A látvány, a szereplők és a körbejárt témák tekintetében is nagyon jól össze lett rakva ez a film.”
Nem is kell szerintem továbbgondolni.
Kedvenc dialógusom, ami talán egy kicsit az egész film humorát és a témát jellemzi: