Ukrán túszejtő

Earthlings — Földlakók című film írásos változata. A képek, amiket látni fogsz, nem egyedi esetek. Ezek rutinszerűek a kiskedvencként, és az élelem, ruházat, szórakoztatás, és kutatás céljából tartott állatoknál. Ajánlatos a néző bölcs döntése. Földlakó az, aki a Földön lakik. Mivel mind a Földön lakunk, mindannyian Földlakóknak számítunk. A Földlakó kifejezés nem utal fajra, fajtára, vagy nemre. Magába foglal mindannyiunkat: meleg- és hidegvérűt, emlőst, gerincest vagy gerinctelent, madarat, hüllőt, kétéltűt, halat, és embert ugyanúgy. Így az emberek, mivel nem az egyedüli faj a bolygón, milliónyi egyéb élő teremtménnyel osztoznak ezen a világon, ahogy itt mind együtt fejlődünk. Azonban az ember Földlakó az, aki hajlamos az uralkodásra, és gyakran úgy bánik más Földlakó társaival és élőlényekkel, mint puszta tárgyakkal. Ez a fajizmus jelentése. A rasszizmus és nemi megkülönböztetés analógiájára a fajizmus kifejezés egy előítélet, vagy elfogult viselkedés, a saját faj tagjainak javára, s más fajok tagjainak kárára. Ha egy lény szenved, nem létezhet erkölcsi igazolás arra, hogy visszautasítsuk annak a szenvedésnek a figyelembe vételét. Nem számít, milyen lényről van szó, az egyenlőség elve azt kívánja, hogy valakinek a szenvedését ugyanúgy vegyék figyelembe, mint bármely más lény hasonló szenvedését. A rasszisták az egyenlőség elvét azzal sértik meg, hogy nagyobb súlyt adnak saját fajtatagjuk érdekeinek, amikor konfliktus van az ő érdekeik, és egy másik fajtához tartozók érdekei között. A nemi megkülönböztetésnél az egyenlőség elvét azzal sértik meg, hogy előnyben részesítik saját nemük érdekeit. Hasonlóképp, a fajisták hagyják, hogy saját fajuk érdekei uralkodjanak más fajok tagjainak nagyobb érdekei felett. A mintázat minden esetben azonos. Bár az emberek családjának tagjai között elismerjük a tisztelet erkölcsi szükségességét, (minden ember valaki, nem valami), erkölcsileg tiszteletlen bánásmód lép fel, amikor egy hatalmi kapcsolatban a hatalommal rendelkező a kisebb erejűvel úgy bánik, mintha csupán tárgy lenne. Így tesz a nemi erőszak elkövetője áldozatával, a gyereket bántalmazó a bántalmazott gyerekkel, az úr a rabszolgával. Minden egyes esetben a hatalmat birtokló emberek kihasználják a hatalom nélkülieket. Lehet, hogy ugyanez igaz arra, ahogy emberek más állatokkal, vagy más Földlakókkal bánnak? Kétségtelenül vannak különbségek, hiszen az emberek és állatok nem minden tekintetben egyformák. De az egyformaság kérdésének van egy másik megközelítése. Igaz, hogy ezek az állatok nem rendelkeznek minden vággyal, amivel az ember igen; igaz, hogy nem fognak fel mindent, amit mi emberek felfogunk, mégis nekünk és nekik van néhány egyforma vágyunk, és felfogunk ugyanolyan dolgokat. Az élelem, víz, hajlék, társaság, és mozgásszabadság iránti vágy, és a fájdalom elkerülése, e vágyakon osztoznak a nem-ember állatok és az emberi lények. Megértés tekintetében: mint az emberek, sok nem-ember állat megérti a világot, amelyben él és mozog. Különben nem maradhatna életben. Tehát a sok különbség alatt ott az egyformaság. Mint mi, ezek az állatok is megtestesítik a tudatosság rejtélyét és csodáját. Mint mi, nemcsak vannak a világon, tudatában vannak annak. Mint mi, ők is pszichológiai központjai egy életnek, ami egyedi módon a sajátjuk. Ilyen alapvető szempontokból az emberek úgymond „négy lábon állnak”, együtt a sertésekkel és tehenekkel, csirkékkel, és pulykákkal. Hogy tőlünk mi illeti meg ezeket az állatokat, erkölcsileg hogyan kellene bánnunk velük, ezek olyan kérdések, melyekre a válasz a velük való pszichológiai rokonságunk felismerésével kezdődik. Ezért a következő film bemutatja, hogy az állatok hogyan szolgálják ötféle módon az emberiséget…ha netán elfelejtenénk. A Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer az „Ellenségek — Szerelmi történet” bestseller regényében a következőt írta: „Amint Herman gyakran megfigyelte az állatok és halak lemészárlását, mindig ugyanaz a gondolata támadt: a teremtmények iránti viselkedésében minden ember náci. Az az önteltség, ahogy az ember úgy tud bánni más fajokkal, ahogy neki tetszik, a legkirívóbb rasszista elméletekhez nyújt példát. Az elvhez, hogy a hatalom jog.” A holokauszt hasonlat itt szándékos, és nyilvánvaló is: az élőlények egyik csoportja egy másik keze által gyötrődik. Bár egyesek azzal fognak érvelni, hogy az állatok szenvedését lehetetlen összehasonlítani a korábban élt zsidókéval és rabszolgákéval, valójában van egy párhuzam. És e tömeggyilkosság rabjai és áldozatai számára, az ő holokausztjuknak közel sincs vége.