A második világháborút követő évtizedek az emberiség történelmének egészen egyedi korszakát jelentették. A technikai fejlődés, a gépesítés már olyan magas szinten állt, hogy a civilizált társadalmakban már senki nem halt éhen, kevesebb munkával is elő lehetett állítani a fogyasztói társadalom által felélt javakat. A szakszervezetek megerősödtek, a munkavállalói jogok kiszélesedtek. A jóléti társadalom egy olyan szociális hálót is tudott működtetni, ami az emberek számára olyan stabilitást nyújtott, amiben nem kellett a kiszámíthatatlan jövő miatt rettegnie senkinek. Az optimizmusra okot adott az is, hogy még élt a köztudatban a világháború borzalmainak emléke és abban a szent meggyőződésben élték mindennapjaikat, hogy soha többé nem ismétlődhet meg a világégés. A beköszöntő örök béke egy folyamatosan fejlődő, szép új világ építésére ad lehetőséget, ahol a gyermekeinknek és az unokáiknak napról napra könnyebb és szebb életük lesz. A világ erőforrásai kimeríthetetlenek, csak az emberi tudás és kreativitás szab határt a növekedés sebességének. Az emberek bárhova elutazhatnak a bolygón, csak az idejük és persze a pénztárcájuk korlátozhatja a célokat. Az emberi élet azonban véges, az idő így nem korlátlan. Több helyre is ellátogathat egy pénzzel kellően kitömött utazó, ha rövidebb idő alatt ér el a kijelölt helyre, vagyis gyorsabb közlekedési eszközöket kell építeni. Az emberiség már rájött a szelek szárnyán haladás, a repülés tudományára így adódott, hogy ebbe az irányba még hatalmas perspektívák lehetnek. A sugárhajtóművek olyan tolóerőt képesek kifejteni, amivel több száz tonna tömeget is képesek a magasba emelni.
Itt azonban egy kis fizikai kitérőt hadd tegyek. A „szelek szárnyán” kifejezés azért már sejteti, hogy a földi repülés nélkülözhetetlen eleme az a gáz, amiben élünk, a levegő. Az emberek számára évezredekig rejtély volt, hogy a madarak miért nem esnek le. Az aerodinamika, a madarak repülése is valójában a levegő, mint gáz sűrűségváltozására támaszkodik, a szárnyak valójában „felfekszenek” az alattuk található légpárnára. Ebben a közegben, mármint a gázban, haladás olyan erőket képes felszabadítani, ami már a gravitációval összemérhető, vagyis fent fog maradni a levegőben. Azonban a levegőben haladni is egyre nehezebb lesz nagyobb sebességnél ahogy növekszik a légellenállás. Miképp a Balatonban állva a derékig érő vízben is könnyedén tudunk lassan arrább lépni. Amikor azonban beljebb szeretnénk futni a mélyebb vizek felé, már nagyon neki kell feszülni, hogy el tudjuk tolni a magunk előtt kavargó örvényeket.
A levegőben száguldás hasonló problémát vet fel. Nagyobb sebességnél már nagyságrendekkel nagyobb energiával lehet csak arrébb lökni az ellenálló levegőt. Ahogy növelni akarjuk a sebességet, exponenciálisan több kerozint kell elégetni. Ha viszont több kerozint kell elégetni, akkor többet is kell magunkkal vinni, többet kell a levegőbe emelni. Ha viszont nagyobb tömeget akarunk a levegőbe emelni, ahhoz még nagyobb hajtóműre lesz szükség, ami még több üzemanyagot akar…
Azonban a ’60-as évek nem a takarékoskodásról szóltak. Több olaj kell? Semmi gond, még többet szívunk ki a földből. Kőolajból korlátlanok a készleteink. Gondoltuk.
A Concorde tervezésénél a fogyasztás talán az utolsó szempont volt. A gép percenként(!) 500 liter kerozint éget el!
A ’70-es években inkább politikai, mint gazdasági okokból, jött egy hirtelen olajár robbanás. A Concorde üzemeltetése már nem igazán volt nyereséges, hiszen az amúgy is csak a felső tízezer által megfizethető jegyárakat már nem lehetett az egekbe emelni. Azonban nem a piac és a profitábilitás miatt álltak le e gépek. A gazdaságosság nem indokolná a repülőgép törvényi tiltását.
Miért tiltották be a Concorde repülését?
A hangsebesség elérésével egy újabb fizikai probléma lép fel. A hangrobbanás. Ezt most nem részletezem, de a szó magában hordozza a robbanás szót, nem véletlenül. Baromi nagyot szól. Ahol pedig folyamatosan robbantgatnak, az nem az ideális lakókörnyezet paramétereinek felsorolásai között található.
A demokratikus állam a szavazóbázis érdekeit tartja szem előtt, így a lakhatatlanná váló városok lakóinak tiltakozása végül egy törvényi tiltásba torkollott.
2025. június 6.
Donald Trump, mint minden emberi érték ellentéte, ismét bebizonyította, hogy képes bármilyen őrült lépésre.
50 év után újra indulhatnak a kerozinfaló, klímagyilkos, városokat élhetetlenségbe taszító gépszörnyek.