A házunk tájolása alkalmazkodik a Csúcs-hegy gerincéhez, így a teraszunk Észak-Kelet irányba néz.
A Google így látja az űrből a házunkat:
És ez az egész életünkre rányomja a bélyegét. A hegy tetején a felkelő nap egy picit előbb jelenik meg mint a város többi pontján, így én nemcsak Őriszentpéterhez képest látom meg 10 perccel előbb a napot de a budapestieknél is egy picit hamarabb.
És ez a bioritmusomat is beállította úgy, hogy a mi napszakunk a hajnal és a napfelkelte, nem a napnyugta. Persze a délutáni séta alatt már irigykedve tekintek át a szemközti napfényes Arany-hegyre, amikor mi már a csúcshegy sötét árnyékában vagyunk:
Így, mint említettem az életem is alkalmazkodik ehhez és minden érdekes esemény hajnalban vagy reggel történik velünk.
Mint a ház tájolásán látszik, a jobb oldala pont dél-délkeletre néz. Bár az uralkodó széljárás a Pilisből hozza az Észak-Északnyugati hideg levegőt, a ház másik oldala így napos és szélvédett.
Míg a teraszon reggel -11 fokot mutatott a kinti hőmérő, a bejárat mellett azt mutatta:
25 fokos meleg mögött a csikorgó, havas telek látszik.
A felkelő nap február közepén már egész komolyan fel tudja melegíteni azt az oldalt. Ezt a forró falat és lépcsőt ma reggel egy mókus bitorolta és élvezte a korai nap melegét. Szegénykém kicsit korán jött ki téli álmából így igencsak ráfért ez a reggeli meleg. Csuda aranyos volt ahogy Janától megijedve felszaladt a cseresznyefára, ahol a kis pamacsos fülét fújta az északi szél miközben szemrehányóan nézett minket. Ritkán látom őt, pedig ő is szinte családtag nálunk. Van két mandulafa a garázs mellett, de az egészt termést mindig ő tünteti el. Most hogy belegondolok, soha nem ettem mandulát róla. Egy diót meg tudok törni kézzel vagy lábbal, de egy mandulát? Amikor találok egy lehullott darabot soha nincs nálam pont egy kalapács. Így marad a mókusoknak.