Tegnapra egy kisebb túrát terveztünk a Dömör-kapu különleges tavaszi virágait megcsodálni. Itt csodáltam meg először életemben a hunyor szabadban elterjedt változatát. A dühöngő szél és a letört ágak között is fantasztikus látványt nyújtott a sok hunyor és a hóvirágmező. Panni talált egy nagyon érdekes virágot, amit talán még sohasem láttam:
Lefotóztuk, megcsodáltuk és örültünk e szép virág látványának. A természet sokszínűségére mindig csodálattal tekintünk.
Jutka megkereste, hogy ez milyen virág volt. A kónya vicsorgó egy igazi parazita. Nincs is levele, mert nem fotoszintetizál, hanem az összes tápanyagot a gazdanövény gyökereiből veszi ki. Azaz pont úgy tekinthetünk rá, mint a kullancsra. Egy kullancs előtt még sem állunk meg gyönyörködni. Ez a szubjektivitás azért elgondolkodtatott. Tisztelgünk a kónya vicsorgó és a túlmisztifikált természet csodái előtt, de ha a horgasfejű galandféreg szaporodási mechanizmusát szóba hozom, akkor egész más érzelmeket váltok ki beszélgetőtársaimban. Meleg ruhában, teli hassal, biztonságban egész más a természet vad erőit megcsodálni, mint amikor mi vagyunk éppen az étlapon.
Erről még sok gondolatom támadt, de azt talán majd egy másik bejegyzésben fogom leírni.
Azért mégis: ha ártalmunkra van valami állat vagy pl. vulkán kitörés, nem lelkendezünk.