Most, hogy így belejöttem a szófosásba, gondoltam leírom még néhány gondolatomat.
A fürdőszobában töltött csendes meditációk alkalmával gyakran előfordul, hogy a csöndet egy hirtelen surrogás, a WC-tartály váratlan utántöltése szakítja meg. Sikerült elmagyaráznom Jutkának, hogy ez nem valami végzetes, javítandó hiba.
A kútból a vizet a szivattyú egy vízaknában lévő tartályba nyomja föl. E tartályban levegő van, amit összenyom a víz. Mert ugye a vizet nem lehet összenyomni. Amikor megnyitjuk a csapot, nem a szivattyú indul el, hanem e víztartályban összenyomott levegő préseli föl a csövön. És ahogy tágul ez az összenyomott levegő, egyre kisebb erővel képes a vizet nyomni. Ha a külső nyomás egyenlő a tartályban lévővel, akkor más nem hat rá semmilyen erő, azaz nem akarja a vizet nyomni sehova. Ilyenkor indul be a rendszerre kötött nyomáskapcsoló, ami érzékeli, hogy elfogyott a víz a tartályban és bekapcsolja a szivattyút, ami megint elkezdi nyomi a vizet és összepréselni ezt a levegőbuborékot. Ha már jól összenyomta és jó nagy a nyomás, akkor kikapcsol. Ebből adódóan a házban soha nem egyforma erősen jön a víz. És most nézzük, hogy hat ez a WC-tartályra. A WC-tartályban úszik a vízen egy ping-pong labda. Ha tele van a a WC-tartály vízzel, a ping-pong labda nekinyomódik annak a lyuknak, ahol bejön a víz, így egyszerűen lezárja és nem tölti tovább. Imádom az emberi elme ilyen egyszerű, csodálatos megoldásait! Amikor kicsi volt a nyomás és megtelt a WC-tartály, egész kicsi erő kell ahhoz, hogy a ping-pong labda “befogja” a lyukat. Amikor nő a nyomás a rendszerben, a ping-pong labdát arrébb löki, még több vizet pumpálva a tartályba. Persze, ha magasabban van a víz, a ping-pong labda is mélyebbre merül a vízben, nagyobb erővel nyomja a lyukat, így megint lezár.
Mindezt azért írom le, hátha sikerül neked is elkapni azt az “AHÁÁÁ!!!” érzést, amikor a összekapcsolod a történéseket és fény gyúl a fejedben egy esemény bekövetkeztében. Mindez még csodálatosabb érzés, ha ezzel a tudással te magad tudsz megoldást találni valamire.
Mesélek még egy kis történetet.
Még Gödön laktunk, és palackos gáztűzhely felelt a vasárnapi ebéd elkészítéséért. És persze pont a vasárnapi ebéd készítése közben, ahogy lenni szokott, kifogyott a gázpalack. Gondos, szerető családban nőttem fel, így természetesen ott volt a garázsban egy cserepalack. Édesapa bevitte a teli palackot, lecserélte és… . Döbbenet. Nem nyitott ki a szelep az új gázpalackon. Tele van a palack, de nem jön ki.
A hiánygazdaságnak és proletárdiktatúrának egyik előnye, hogy vasárnap senkinek nem kellett dolgozni. A kereskedelem sem működött. Vasárnap tényleg megállt az élet. Gáz van, mert nincs gáz. Mi legyen? Édesapa mérnökként elkezd számolni: mennyi gáz van a palackban? Milyen nyomással töltötték fel? Mennyi a felületen az egy négyzetcentiméterre nehezedő erő? Mekkora a gázpalack szelepének az átmérője? Mekkora a területe? Kis számolás, gondolkodás és megvan a megoldás. Kivisszük a kertbe, ő lecsavarja a teli gázpalack szelepét. Ott 10kg/cm2 nyomással kezd el belőle sivítva távozni a robbanékony propán-bután…. Na akkor jövök én és befogom az ujjammal ezt a lyukat! 10kg-ot meg tudok tartani! Ő addig vagy megnézi mi a baj a szeleppel, vagy leveszi a régiről. Addig én tartom a kert közepén a palack mellett befogva a lyukat.
Most 2020-at írunk és írom ezeket a sorokat. Tehát túléltük. Megcsináltuk. És még ebéd is készült. Szóval Bruce Willis csak azért, mert lyukat fúrt egy meteoron, elbújhat az én édesapám mellett!
Rengeteg ismeretlen és csodálatos történik velünk, amit vagy egyszerűen elfogadunk úgy ahogy van, és lemondunk róla ha nem, vagy nem úgy működik a dolog, ahogy megszoktuk. Eddig úgy működött, hogy beírtam a böngészőbe, hogy index.hu és érdekes dolgokról olvashattam. Most ha beírom és nem látok semmi érdekeset, annak oldalakon keresztül tudnám sorolni az okait. Az áramszünettől a routerig és az internet működéséig sok-sok tényező együttállása kell ahhoz, hogy a várt eredményt lássuk. Ja, hogy mégsem azt látjuk? Hogy eddig nem csak migráns-sorosozásról lehetett itt olvasni? Ennek is levezethető oka van, de azt már tényleg nem bírná el egy levelezőszerver sem.
Még sok-sok gondolat kószál a nagy, üres, buta fejemben, de dolgoznom is kell, meg amúgy sem kellene az ismét működő ujjaimat agyonterhelni.
Így itt abba is hagy