Skip to content

A kör

Cseresznyefánkon termő cseresznyék rengeteg értékes tápanyagot tartalmaznak. A bennük lévő cukor és egyéb szénhidrátokhoz szükséges szenet a levegő széndioxidjából vonják ki, így a szenet megkötve, a képletből kiesett oxigént pedig a nekünk  nélkülözhetetlen levegőbe bocsájtva. De honnan kerül bele az a sok ásványi elem, úgymint kalcium, magnézium, foszfor és a többi olyan kémiai elem ami az én szervezetem számára is fontos, ha megeszem? A levegőben ez nincs, így ezt csak a földből szerezheti meg.

Nézzük például a foszfort!
A cseresznyefa a földből felszívja a talajból valamilyen foszfor vegyület formában és beépíti a gyümölcsbe. A gyümölcsben lévő foszfort én megeszem, egy részét beépítem a szervezetembe, a másik részét pedig szépen lehúzom a vécén. De a cseresznyefa alatt már ennyivel kevesebb foszfor lesz jövőre.
A szántóföldek ugyanezzel a problémával küszködnek. Az ásványi anyagokat vissza kellene pótolni, ha nem biztosítjuk az anyag körforgását a természetben.
Tunéziai foszfát bányából hozott műtrágyával pótolják a föld foszfor tartalmát, ami az ott termelt takarmány növényeknek is kell. Aztán ezt a kukoricát learatják, megetetik a haszonállatokkal, aztán a haszonállatokat levágják és a húsuk – benne ezzel a foszforral – az asztalra kerül. Vagy kutyakaja lesz belőle, amit Jana boldogan elfogyaszt. Aztán a húsban lévő foszfor egy részét beépíti, másik részét pedig egy kis barna kupacban otthagyja a cseresznyefa alatt. Aminek ott lenne a helye. Nem pedig az évmilliókkal ezelőtt megkötött szénhidrogénből, a kőolajból származó, rengeteg energia felhasználásával készült polietilén zacskóba téve azt, még külön energiával elszállítva és 500 év bomlási idővel konzerválva felhalmozzuk az unokáinknak.
Olvastam régebben egy érdekes tanulmányt. A múlt század közepén a Tudományos Akadémia végzett egy vizsgálatot és megmérte egyes zöldségek és gyümölcsök ásványianyag tartalmát. A most elvégzett vizsgálatok ennek az értéknek csak az egy ötödét néhány elemnek pedig csak az egy tizedét találták meg. A modern, nagyüzemi mezőgazdaság teljesen kiszipolyozza a földet. Mintha elfelejtettük volna, hogy a körforgás szó mit jelent.

Minden héten új, trendi anyagbevitelre hívják fel az emberek figyelmét, tonnaszám rendeljük a cink, szelén, kalcium és magnézium kapszulákat. Aminek ott kellene lennie a cseresznyében és a paradicsomban.  A földben. A trágyában. Mindegy, hogy a kör melyik pontjára mutatok. Azért hívják körnek.

Az egész poszt pedig erről szól: ezért hagyom ott.

1 thought on “A kör”

  1. Pingback: Entrópia – Tusiblog

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük