Integrált Áramkör

Minap kerestem valamit a garázsban és ráléptem egy tavalyi lomtalanítás során elpottyantott és ottmaradt alkatrészre. Egy IC-re. Tavaly volt, hogy nagy sóhajtások és összeszorított fogak csikorgásának közepette megváltam elektronikai gyűjteményem jónéhány darabjától.

Ez a darab úgy látszik megúszta a nagy selejtezést.

Ha már így alakult, most már megtartom.

Kiegyenesítgettem szegénynek az elgörbült lábait és letakarítottam. Mesélek róla egy kicsit.

Fiatalságom idején, huszonévesként a hazai elektronikai ipar még javában elektroncsövekkel volt ellátva, bár már elindult valamilyen szinten egy kezdetleges félvezető gyártás is. A félvezetőkkel megvalósított eszközök gyorsan letarolták a csöves technológiát, de a nyugati cégek már azon is továbbléptek: egy szilícium lapkába több tranzisztort tudtak belegyúrni, komplett áramköröket hoztak létre egy pár milliméteres morzsán. A vasfüggöny innenső felén ezek az integrált áramkörök legálisan nem kerültek a kereskedelembe. Sokan éltek abból, hogy ezeket a tiltott alkatrészeket csempészték át Hegyeshalomnál egy Trabant pótkerekébe rejtve.

Ilyen körülmények között terveztem, hogy építek egy személyi számítógépet.

Munka mellett, otthon nyomtatott áramköröket terveztem és gyártottam, minden megtakarításom egy-egy alkatrész beszerzésére ment el.

Miután a vége felé közeledett a projekt, kellett bele egy olyan memória ami a gép alapprogramját fogja tárolni. Ezt egy ilyen IC-vel kellett megoldani. Eredeti japán IC, két havi teljes keresetemet kellett félrerakni. Ha megnézed a képet, látod, hogy nem egy sima, fekete, sok lábú alkatrész. Egy kis ablakon keresztül látni lehet benne magát a szilícium chipet! Nem egyszerű látványelemként tettek rá ablakot. Miután beletöltöttem a programot ebbe a memóriába, többé nem lehetett módosítani. Új memóriát kellett venni minden javítás alkalmával. Ez elég drága szórakozás! A japánok azonban ugrottak egy óriásit: az ablakon keresztül UV fény segítségével törölni lehetett a tartalmat. Ezt még egy elmaradott budapesti amatőr is meg tudta csinálni. Ki kellett tenni a napra az IC-t és estére volt egy új, üres, programozható memória!

Fél évig gyűjtöttem, hogy megszerezzek én is egy ilyet. Meglett a nagy halom pénz és boldogan vittem haza csodás szerzeményemet. Izzadó és remegő kézzel dugtam be a helyére ezt a különleges alkatrészt. Olyan izgalommal kapcsoltam be a számítógépemet, mint Elon Musk a marsi rakéta indítógombját.

Kisebb pukkanás és egy kis füst.

Fordítva dugtam be a foglalatba!

Talán most már te is megérted, miért olyan értékes számomra ez az egy kis IC!

Csak egy kis érdekesség:

Ha egymás mellé tennék 6 millió darabot ebből az IC-ből, pont elérne a sor Budapestről Győrig.

Ez a hatmillió darab tenne ki akkora memóriakapacitást, mint amivel a telefonom most rendelkezik és éppen írom rajta ezt a bejegyzést…