Tegnap Klári átküldött egy cikket, ami teljesen belelkesített. Az energiatárolásnak egy állati egyszerű megoldását kezdik használni világszerte. Az alaptétel baromi egyszerű: fogok egy bazi nagy követ, amit elkezdek egy magas hegyre föltolni. Rengeteg energiát kell beletenni, mire ez a kő fölkerül a hegytetőre. Amikor azonban ott lesz a hegytetőn, a kő a magasságától és tömegétől függően annyi helyzeti energiával fog rendelkezni, amit később, amikor legurul a hegyről, akkor lead.
Kisgyerekként ez a gondolat nagyon tetszett és építettem egy olyan kisautót, aminek a közepére tettem egy magas árbócot. A kiskocsi kerekére felcsévéltem egy cérnát, amit fölvittem az árbóc tetejéig. Az árbócon átvetve egy súlyt akasztottam a cérna végére. Ahogy a súly esik lefelé az húzni fogja a cérnát, ami megpörgeti a kerekét. Így a súly magasságától függ, hogy milyen messze tud elmenni a kisautó!
Úgy működött, mint egy rugós autó. Ha erővel toltam a kocsit, fölemelte a súlyt, majd ez a súly szépen visszalökte a szerkezetet.
Az energiatárolásnak ez az egyik legtriviálisabb megoldása. A víztározós erőművek is így tárolják az áramot. Nappal, amikor rengeteg napelem termel és már nem tudják hova tenni a sok megtermelt áramot, akkor egy szivattyúval fölpumpálnak egy tavat a hegytetőre. Este pedig, ahogy lefolyik a víz a magasból, vízerőműként működve visszaadják a betett energiát.
Ezen az elven készítenek régi mély bányákban ilyen energiatárolókat. Nappal fölemelnek egy bazi nagy követ a napelemek energiájával, este pedig ahogy lassan leengedik, az meghajt egy generátort és visszaadja az áramot. Egyszerűségében zseniális!
https://hang.hu/magyar-hang-plusz/elhagyott-banyaban-taroljak-a-zoldenergiat-csehorszagban-154271