Egy átlagos, laikus weben böngésző felhasználó előbb-utóbb beleszalad egy olyan oldalba, ami arra kéri, hogy bizonyítsa be ember mivoltát. Nehezen olvasható krix-kraxok, egy szóban leírt matematikai feladvány esetleg egy biciklit kell megtalálni a felkínált képek között. Néha olyan bonyolult és kötekedő a feladat megoldásának elbírálásában, hogy magam is feladom és más oldalakról próbálom beszerezni a keresett információt.
De egyáltalán mi szükség van erre, hogy megnehezítse az életünket? Mi ez a feladvány? A bűvszó: CAPTCHA. Nem váratlanul ez is egy angol rövidítés: CAPTCHA, Completely Automated Public Turing test to tell Computers and Humans Apart.
Alan Turing 1950-ben dolgozott ki egy tesztet, amivel egy kérdező felderítheti, hogy a válaszadó a vonal túloldalán egy ember vagy csak egy gép. A róla elnevezett Turing-teszt a mai napig folyamatosan előtérbe kerül az informatika ilyen fejlődése mellett.
De egyáltalán mi szükség van arra, hogy bebizonyítsam egy vacak weboldalnak azt hogy én az evolúció csúcsán álló, intelligens homo sapiens vagyok?!
A Yahoo! nevéhez kötődik az a webes forradalom, hogy létrehozott egy használható keresőt. Egy olyan robotot, aki ül a számítógép előtt és a világ összes weboldalát folyamatosan megnyitja elolvassa, elemzi és kategorizálja. A létrehozott adatbázisban pedig már lehet keresni. Ma a weben több ezer keresőrobot folyamatosan nyitogatja meg az oldalakat és épít belőle saját tudástárat.
Egy sima weboldal 1000 olvasásból talán 1 olyan letöltést szolgál ki, amikor ténylegesen egy ember nyitotta meg és nézte meg annak tartalmat.
Az oldal tulajdonosa azonban szeretné tudni, hogy a sok megjelent tartalomból melyek voltak azok, amik tényleg érdeklődésre tartottak számot. Ha szerszámokat árulok a neten, egyáltalán nem mindegy, hogy egy új láncfűrészt kerestek többet nálam, vagy egy motoros csavarhúzót. A robotok annyi letöltést generálnak, hogy fogalmam sincs mi érdekelte az embereket.
A tudásbázisépítő keresőmotorok tulajdonosai pedig abban érdekeltek, hogy minél nagyobb adathalmazzal rendelkezzenek, minden oldalt lássanak. Ezért a keresőmotorokat is felszerelték olyan automatizmussal és intelligenciával, ami képes embernek hazudnia magát.
A mesterséges intelligencia megjelenése pedig egy új frontot nyitott ebben a háborúban. A gépi intelligenciának egy matematikai feladvány vagy a képfelismerés nem jelent gondot. Már léteznek olyan böngésző-kiegészítők, amik megoldják helyettem a weboldalt védő CAPTCHA feladványt.
Ez a macska-egér harc is folyamatosan fejlődik.
A CAPTCHA készítői is tesztelik saját védelmi rendszerüket az MI bevetésével.
Ebből adódott egy érdekes történet.
A fejlesztők elkészítettek egy olyan védelmi mechanizmust, ami komoly fejtörést okozott a mesterséges intelligenciának is. Az MI feladata volt, hogy jusson be arra az oldalra, amit egy új Turing-teszttel védtek. Az MI nem adta fel a számára megoldhatatlannak tűnő feladatot. És a döbbenet ekkor érte a kutatókat. Az MI kedves hangon felhívott egy munkaerőközvetítő által ajánlott EMBERT. Elmondta a vonal túlsó felén ülőnek, hogy ő egy látássérült személy és komoly nehézséget jelent számára bejutni arra a weboldalra. Megtenné-e, hogy segít neki, belép az oldalra és elmondja, hogy mit lát azon az oldalon…?!