Én már akkor találkoztam a számítógépekkel, amikor a PC, mint Personal Computer nálunk Magyarországon egyáltalán nem a „személyi” kategóriába volt sorolható. A nagyobb vállalatok engedhették csak meg, hogy beruházzanak egy ilyen berendezésbe. Amikor az első számítógépet kiemeltük a dobozából, óvatosan, ketten emeltük a helyére. Nem csak a maga 20kg súlya miatt, hanem remegő kézzel és azzal a gyomorgörccsel, hogy ez a cucc pontosan 28 évi teljes jövedelmembe kerül. Az informatikus jelzővel végzett tevékenység, akkor még úgy élt a köztudatban, hogy ez egy fehér köpenyes munka, amit egy különlegesen tiszta, laporatóriumi körülmények között végeznek a bennfentesek. Persze a mítosz nem tartott sokáig, az asztal alatt porszívóként berregő gépekbe csatlakozó kábelkötegek és porcicák között térdelve semmi felemelő nem történik. Abban az időben gyakran emlegettem, miközben a 10-20 kilogrammos gépeket cipeltem a lépcsőházban az ötödikre, hogy vajon mennyivel lett nehezebb a gép attól, hogy fölmásoltam rá egy halom programot és adatot. Akkor viccnek szántam a problémát. Hiszen egy abakusz sem lesz se könnyebb, se nehezebb attól, hogy máshol állnak rajta a golyók. De azért az emlékező víz kapcsán, amiről az előző bejegyzésben írtam, felmerül, hogy egy adott rendszeren belül, mit tekintünk megfigyelőként rendezettnek.
Azonban a poén jól hangzott, így később is kamatoztattam. Villamosmérnökök társaságában tettem töltőre az autónk ólomakkumulátorát. Megjegyeztem, hogy kivenni a lemerült akkumulátort az autóból sokkal könnyebb, mint a feltöltött, teli akkumulátort visszavinni. Hiszen az órákig töltőn lévő berendezésbe rengeteg áram folyt bele! Ha egy napig töltőn volt, csak úgy ömlött bele az a rengeteg elektron a konnektorból, aztán nekem kell lecipelni ezt a nehéz dögöt a kocsiba! Na ezzel sikerült egy kisebb szakmai vitát kirobbantanom. Változik-e a tömege az akkumulátornak a töltésének arányában?
A vezetékben az elektronok áramlásával végzünk munkát. Az áramkört azért nevezik körnek, mert a tápforrásból induló elektronok egy bezáródó körben vissza is jönnek a kiinduló ponthoz. Az elemre kötött izzó azért világít, mert az áthaladó elektronok energiát adnak le ott. Ha egy kapcsolóval a kört megszakítják, akkor az áramlás is leáll és elalszik a lámpa. De egy elektron sem marad benne pluszban az izzóban.
Vagy nézzük meg, hogyan működik a homokóra?
A óra működésének végtelen egyszerű a fizikája: Amikor az alul lévő homok tömegét a gravitációt legyőzve fölemelik, azaz megfordítják az órát, a homok helyzeti energiát kap. Ez a helyzeti energia alakul át mozgási energiává a homokszemek lepotyogásával. A mérlegen álló óra semmilyen változást nem fog mutatni, hiszen a benne lévő homok mennyisége nem változik. Az órát letakarva, semmilyen információt nem ad a mérleg arról, hogy éppen alul vagy felül van a homoktömeg.
Persze, ha már így kiveséztük a homokóra fizikáját, jogoson kérdezheted, hogy hova lett az az energia, amivel felemeltük a homokot. Hiszen ha semmi nyoma nincs a letakart homokórában zajló eseményeknek, akkor megcáfoltuk az energiamegmaradás törvényét. Azonban igenis van nyoma: a lepergő és becsapódó homokszemek a súrlódástól fölmelegszenek és hő formájában távozik az mozgási energia, amit a fölemelésből nyert.
Szerettem volna a felhúzós kisautóról is írni, de már így is fárasztóan unalmas lett a poszt. Azonban nem tudom kihagyni, hogy legalább ne említsem meg gyermekkori álmaim netovábbját, a kisvakond autóját! Nagyon szerettem volna egy ilyen autót. Nem kell bele semmilyen üzemanyag. Ha el akarok menni oviba, csak felhúzom a kulccsal és oda megyek ahova csak szeretnék!
