Tegnap egy pihentető városi sétával próbáltuk enyhíteni a húsvéttal járó kötelező terheléseket. A csodálatos idő és a budapesti Füvészkert kettőse nem okozott most sem csalódást. A város közepén lévő 3 hektár a nyolcadik kerület közepén egy sajátos klímával büszkélkedhet. Ezt azonnal konstatáltam már azzal is, hogy ott már az összes pongyolapitypang termőre fordult, mindegyik pihés gömböcskévé fejlődött, várva, hogy a szél kis ejtőernyőiken messze vigye magjukat. Miközben nálunk, a Pilis erdőségeinek tőszomszédságában még csak most bimbózik és virágozik a szemtelenül terjeszkedő sárga gyermekláncfű.
A füvészkerti séta többszörös ingeráradatot ad. Valamikor csak ülünk egy padon, figyeljük a hangokat és illatokat, és töltődünk energiával. E kertet a vad természet és a tudatos emberi tevékenység tökéletesen eltalált keverékének tartom. A kert is olyan, mint az erdő: folyamatosan változó, élő közeg, ezért soha nem ugyanazt az élményt adja. A kert a feltöltődés mellett botanika tudományával, kimeríthetetlen tudásanyaggal a szellemet is kihívás elé állítja. Az élővilág gazdagságának felfedezése, fajainak végtelen tárháza a tudásvágyat is izgalomba hozza.
Most találtam csak rá a kert egyik büszkeségére, egy sárkányfenyő csemetére.
Mi olyan érdekes benne? Ez a növény egy olyan sikeres génkombinációra sikeredett, hogy képes volt az ivaros szaporodással sokkal alkalmazkodóképesebb versenytársai mellett is talpon maradni. Az gének keveredésével és ezzel a mindenkori élethelyzethez való alkalmazkodás képességével nehéz szembeszállni. De mint a mellékelt növény is létezésével bizonyítja, a kivétel erősíti a szabályt. Mi bizonyítja, hogy e növény olyan különleges? Bár az információs tábla kicsit félrevezető, nem e növény kora. A faj kora azonban már egészen rendkívüli.
200 millió év. Ezt így írjuk: 200 000 000 év. A dinoszauruszok sétáltak és talán legelték is e sárkányfenyő ikertestvérét. Pont ezt. Hiszen az osztódásos szaporodás azt jelenti, hogy ennek a növénynek az őse is ő maga volt, hiszen a DNS-e pontosan ugyanez volt! A krimisorozatok záróepizódja szokott lenni, mikor a gyilkos DNS-ét sikerül beazonosítani, ezzel egyértelműsíteni a kilétét. Vagyis ha egy élőlényt a DNS-ével azonosítunk, azzal magát az élőlényt sikerült beazonosítani!
Ezért hívják élő kövületnek. Ez az a növény, amit a régészek egyes fosszíliákban találtak. Pont az.
A genetikai memória, azaz a DNS-el kapott mély emlékek egy létező fogalom. 200 millió év története él e facsemete emlékezetében…
források:
https://greenfo.hu/hir/200-millio-eves-novenyritkasag-a-fuveszkertben_1145084028/
https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rk%C3%A1nyfeny%C5%91
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89l%C5%91_k%C3%B6v%C3%BClet