„Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.”
Jó pár évtizeddel ezelőtt beleszülettem Európa közepén egy kis ország kis városába. Megláttam a napvilágot és elkezdtem megismerni a környezetemet. A nap reggel fölkel és este lenyugszik. Nyáron meleg van, télen esik a hó. Ebéd után pedig aludni kell. Az összes felnőtt — akik már mindent tudnak a világról — egy jól körbehatárolt valóságot mutattak. Láthatóan igazuk volt, így fel sem merült senkiben, hogy megkérdőjelezzen olyan tényeket, amit a saját bőrünkön is megtapasztaltunk. Nincs ráhatásom arra, hogy mikor megy le a nap. Az ég kék lesz, a fű pedig zöld függetlenül attól, hogy bukfencet vetek vagy éppen alszom. A fák pedig zöldek és az égig érnek. Már Árpád is a hullámzó búzamezők miatt maradt itt a Kárpát-medencében.
Erdő
Az erdő a második otthonom. Az az életközösség és az itt körbeölelő, áradó bioenergia engem teljesen beszippant. Itt érzem, hogy VAGYOK, hogy élek. Együtt ővelük. Én is.
2026 augusztus
Az erdő haldoklik. A kétségbeesés, és a gyász szomorúságát érzem a pusztuló fák között.
Nem csak az erdő eltűnése fáj. Amit szinte lehetetlen feldolgozni, az az alapok elvesztése. Amit öröknek és megváltoztathatatlannak gondoltunk az egyszerűen eltűnik. Amiről azt hittem, hogy biztos talajon állok, arról kiderül hogy csak egy légballon, ami most éppen leereszt. Nincs négy évszak. Nincs tavasz, nincs ősz. Amiről ezer év művészei áradoznak, mára eltűnt. Már nem nyílnak a völgyben a kerti virágok és nem zöldell a nyárfa szeptember végén.
Mit tettünk? Mit rontottunk el?
Minél több összefüggésre csodálkozom rá, annál jobban megértem, hogy milyen sérülékeny és komplex ökoszisztéma tart minket életben. Az ember és teremtett környezete csak apróságnak tűnik egy bolygó viszonylatában. De a teremtett és átalakított környezet mára olyan mértékűvé duzzadt, ami már komoly változásokat okoz csillagászati méretekben is anyabolygónkon.
El tudtunk tüntetni 50 balatonnyi vizet. Bravó. Nem, nem a „tudjukkik” és a háttérhatalmak aknamunkája volt. Mi kotortunk, lecsapoltunk, gátak közé tereltük folyóinkat és letaroltuk erdőinket és kazánokban elégettünk mindent, ami él. A fizika pedig megint közbeszólt.
Víz
Egy érdekes összefüggést megpróbálok elmagyarázni:
A víz három halmazállapota a szilárd jég, a folyékony víz és a légnemű gőz. A vízgőz magasabb hőfokon kevésbé hajlamos folyékony állapotra átalakulni, azaz lecsapódni. A Földet borító levegővel teljesen el tud keveredni. Ezt a meteorológusok a páratartalom kifejezéssel illetik. Magasabb hőfokon több vízgőz lehet a levegőben azaz magasabb a páratartalma. Egy ilyen hőkupola alatt, ahol 42°C van árnyékban, ott 60-70°C égeti, szárítja a felszínt. Gyakorlatilag minden létező vízmolekula gőzzé válik. Nem tűnik el a víz, csak ott lesz a légkörben. És amikor ez a hatalmas, több balatonnyi víz, ami a levegőben van találkozik egy hidegfronttal, akkor ez a rengeteg vízgőz egyszerre lecsapódik. És rövid idő alatt lezuhan mondjuk két balatonnyi vízmennyiség egy kis területre. Egy része ebből fagyott állapotban, azaz jégként. Ha a tengerbe zuhan ez a mennyiség, észre sem vesszük. De ha lakott területen történik mindez, akkor már főoldalas hírként látjuk, ahogy elsodor házakat és hidakat.
Nézzük az eseményeket egy hegyen vagy egy dombon állva. A tarvágással simára gyalult hegyoldalra érkező víztömeg szabályosan lemossa a termékeny földet, a maradék humuszt. A víz nem marad meg egy sima, meredek lejtőn. Egy ilyen dézsából öntött zápor után ott maradnak a nagyobb kövek, sziklák amit a víz nem tudott elsodorni, de az éltető talaj az már ott úszik valahol az árral a tenger felé. Egy pár óra múlva pedig víznek már nyoma sem lesz, hiszen a talaj nem tudott semmit eltárolni a korábbi zuhatagból. A hegyoldal ismét hetekig, akár hónapokig csapadék nélkül, csak az égető szárazságra lesz ítélve.
Az erdő pedig mára egyet jelent a dombokkal és a hegyekkel. Hiszen minden olyan vízszintes területet, ahová egy traktor és egy kombájn el tud menni, azt már szántófölddé degradáltuk vagy lebetonoztuk akkumulátorgyárnak.
A hegyoldalak pedig millió évek alatt, a csendes tavaszi esők és lassan olvadó hó körülményeihez alkalmazkodva népesültek be. A 80°C-on izzó köveken, ahol a víznek nyomát sem lehet felfedezni, a DNS-alapú élet nem tud megmaradni. Néhány tetszhalott baktérium vagy zuzmó porlad a kő alatt, várva azt a percet, amikor vizet kaphat és élhet fél órát. Ha akkor le nem mossa a zuhatag.
Másfél fok
A globális felmelegedés nem azt jelenti, hogy 18,5°C helyett 20°C fok van áprilisban. Az a másfél fok ezen a kontinensen olyan szélsőségeket produkál, amiről nem beszéltek a dédszüleink. Nem tapasztalták meg őseink, mi sem tudjuk mit fogunk kezdeni vele. Hiába halljuk, hogy már száz éve így működött: az ma már nem jelent megoldást. Olyan helyzethez kell alkalmazkodnunk, ami az írott történelemben még nem volt.
Alkalmas-e társadalmunk ilyen gyökeres szemléletváltoztatásra? Van-e az alfa és béta generáció annyira öntudatos, hogy nem vezérként tekintenek önjelölt politikusokra? Lesz-e olyan összefogásra alkalmas társadalom, amelyik szembe tud menni a nagytőkével?