Ez a századik bejegyzésem. Szeretünk ünnepelni, én is próbálok az alkalomhoz illő posztot írni.
Einstein már több mint 100 éve írta le a mindenki által ismert képletet.
E = m · c2
De mit takar ez valójában? Az anyag az csak az energia egyik megjelenési formája. Az anyag energiává alakulhat és fordítva. Földi viszonylatban elképzelhetetlen mértékegységekről beszélünk. Einstein ezt úgy fogalmazta meg, hogy egy fél vonatjegy annyi energiát hordoz, amivel 10-szer körbevonatozhatjuk a földet. Hirosimát néhány gramm urán energiává hasadása pusztította el. A svájci CERT részecskekutató laboratóriumban sikerült az einsteini képlet bizonyításaként anyagot teremteni a semmiből. Több erőmű bevonásával, óriási teljesítményű lézerágyúkkal bombáztak egy fókuszált pontra. ahol megjelent néhány részecske. A teljes univerzum ilyen részecskékből, protonok, neutronok és elektronok halmazából áll.
Egy anekdota jutott eszembe Liszt Ferencről. Ő a saját idejében egy sztárolt celebnek számított a mostani elképzeléseink szerint. Egyszer egy rajongó nekiszegezte azt a nagyon értelmes kérdést, hogy nehéz-e zongorázni? A mester szerintem gyönyörűen ütötte le ezt a labdát: “Zongorázni? A világ legegyszerűbb dolga. Csak a megfelelő időben a megfelelő billentyűt kell leütni.”
Mi különböztet meg egy zongoraművészt a többi 8 milliárd embertől? Az emberiség 99%-a alkalmas a billentyűk kezelésére. A hardverem semmiben nem különbözik Liszt Ferencétől a zongorajátékot illetően. (Na jó azért ez csúsztatás, mert Bandi bácsi, akihez zongorázni jártam már akkor kizártnak tartotta billentyűs karrieremet a rövid, tömzsi ujjaimat meglátván)
Egy olyan korban születtem, ami nagyon sok mindenben robbanásszerű változást hozott. Amikor születtem nem létezett az a fogalom hogy szoftver. (Már voltak a laborokban kezdeményezések, de a világ számára annyira volt ismert, mint most a CERT kvantumkísérleteihez kötődő kifejezések)
Most szoftverfejlesztőnek tanulok. Mi az hogy szoftver? Az én generációm a mai napig nem érzi zsigereiben ennek jelentőségét. A szoftver az maga a tudás. Az információ. Az élet. A szoftver különbözteti meg Liszt Ferencet tőlem. A szoftver az ami megkülönbözteti az olajos géprongyot a Mona Lisától.
Az ipar teljesen átalakulóban van. A mai hétköznapi ember ezt nem is érti. Egy mérnöki munkahely ma nem a nagy tervezőasztal, hanem egy számítógép. Egy olyan számítógép, ami ma már szinte minden háztartásban ott van. A cégek számára az teljesen nyilvánvaló, hogy a számítógép beszerzése, az csak első lépés a munkahely kialakításához. Fontos, de csak annyira, mint az, hogy legyen konnektor az asztal mellett. A beruházás ez után kezdődik. Olyan szoftvereket kell telepíteni erre a gépre, ami gép árának több tízszerese, százszorosa. A gép ára csak egy töredék ahhoz képest, mint amibe a beletett tudás kerül.
Néhány érdekes adat.
Az Apollo-11 űrprogram vezérlőprogramja 145.000 sorból állt. Az Android operációs rendszer, amit ott tartasz a kezedben körülbelül 12.000.000 soros programot futtat. A Tesla elektromos autóban 300.000.000 sort gépeltek már be a programozók. A Google az egyik legnagyobb szoftverfejlesztő. Amikor bediktálom a telefonomnak hogy menjünk az Iponba, amögött egy 2.000.0000.000 soros programrendszer munkálkodik. Ha ki akarnák nyomtatni ezt a programot akkor a papírhalmaz 4km hosszú könyvállványra férne csak el.
Szóba került a Tesla. A Tesla már most egy olyan stratégiát követ, amit mi itt Kelet-Európában nem is értünk.
Az eladott autók gyakorlatilag egyformák. Minden opcionális tartozék már benne van. Például a tolatóradar teszem azt egy külön felárért rendelhető tartozék. Minden autóban benne van a tolatóradar. De a szoftver dönti el, hogy engedélyezve van-e vagy sem. Nem a tolatóradar a drága. Az egy filléres cucc ma már. A tudás a drága, hogy ezt hogyan tudod beépíteni és üzembe helyezni. A legyártott Teslák tele vannak olyan eszközökkel, amik még ma egyáltalán nem használhatóak! Egyszerűen még nem készült el hozzá a szoftver. Majd a következő frissítésnél használhatóvá válik. Vagy külön megrendelésre aktiválható lesz.
Ez már egy olyan világot vizionál, ahol a robotok a 3D nyomtatók bármit legyártanak. A gyártás lesz a termelési folyamat legegyszerűbb része. A tervek elkészítése, az információ és a tudás lesz a késztermék árának meghatározó része.
Egy jó példa jutott eszembe.
Édesapa kapott új hallókészüléket. Egy pici, fülbe dugható kis biszbasz. Van benne egy elem, egy chip, egy mikrofon meg egy hangszóró. Ezeket a chipeket ma egy automatizált gépsoron tényleg fillérekért állítják elő. A készülék anyagárban körülbelül 500Ft-ba kerülhet. Az eladási ára 1 millió forint. TB-támogatással csak 400eFt.
Hiába szedem szét, mint az egykori kabaréjelenetben Márkus László a fotelt! Mi kerül ebbe 1000000Ft-ba? A tudás. A megfelelő alkatrész a megfelelő helyen.
A tudásbázisunk napról napra növekedik. Naponta több millió új sorral gazdagodik a világ tudáskészlete.
Az anyag csak energia. Az anyag csak a megfelelő atomok a megfelelő helyen való megjelenése. Egyiket a másiktól csak az információ, a tudás különbözeti meg. Mint az élőt az élettelentől.
Van két biológia organizmus egymás mellett. Az egyik él a másik halott. Atomi szintre lebontva összehasonlítjuk a két szerkezetet. Mitől működik az egyik és miért nem a másik? Na ez lesz a 200-dik bejegyzés témája…