Tomi küldött egy képet:
Erre egy kicsit megint elgondolkodtam.
A rugalmatlan, konzervatív, alkalmazkodni képtelen emberiség próbál olyan szabályokat kitalálni, amivel rendszerbe akarja iktatni azt, amit nem lehet.
Kitaláljuk, hogy 365 nap alatt kerüli meg a Föld a Napot. Ja, nem. 365 és egynegyed nap. Akkor minden negyedik évben tartunk egy szökőnapot. De mivel ez sem pontosan egynegyed nap, rendszeresen korrigálni kell.
A biológia életünk a nappali fényhez kötött. Éjszaka az ember nem lát, nem tud vadászni, nem látja azt aki őt akarja levadászni így a legjobb megoldás elbújni valahova és átaludni az éjszakát. Ez van a génjeinkben. Azonban a nappalok hossza sem állandó, ahogy a ferde tengely mentén kering a Föld, úgy változik a nappal és éjjel aránya. A természet alkalmazkodik ehhez, az évszakok változása az élőlények aktivitását is meghatározza. Télen, a hosszú éjszakákat követő rövid és gyenge napsütésben minimális életjelenséget mutat az erdő. Néhány madár próbálja átvészelni a telet, de azok többsége is inkább elvándorol melegebb, déli tájakra. A többi állat bevackolódik, hibernálja magát és lassított életfunkciókkal kivár.
Mi azonban annyira elszakadtunk a természetes közegünktől, olyan mesterséges környezetben élünk, hogy ebből alig veszünk észre valamit. Szigorú szabályrendszert hoztunk, hogy reggel nyolctól délután négyig dolgoztatni kell a rabszolgákat. Függetlenül az évszaktól és a nappal hosszától. Nem mi alkalmazkodunk. Talán egyszerűbb lenne az életünket ehhez igazítani, de mi hoztunk egy merev szabályt, és inkább minden mást átépítünk és megváltoztatunk, csak azért hogy ez a szabály érvényes maradjon.
Az első óraátállító is egy kizsákmányoló kapitalista volt. A munkásoknak szállást kellett biztosítania, ami egy profitcsökkentő tényezőként jelentkezett. És látszott, hogy télen sokkal több lámpaolaj fogyott. A munkaszerződésben azonban fix munkaidőkeret volt leírva. Megoldás: az órát állította át.
Az új épületek, munkahelyek és plázák már ablak nélkül épülnek. Bent úgyis mesterséges fény mellett robotolnak, csak zavaró tényező a külső fény.
Erről mindig az ezeréves vicc jut eszembe:
Három, különböző vallású ember beszélget arról, hogy melyikük vallási vezetője hatalmasabb.
Az első meséli, hogy a papjuk képes volt esőt hozni a földekre, amikor istenükhöz imádkozott.
A másik elmeséli, hogy a püspök egy esküvőt celebrált a templomkertben, amikor óriási felhők közeledtek. Odafordult, imádkozott és a felhők elkerülték a lakodalmi sokaságot.
Mire a harmadik: “Ez mind semmi, én a rabbimmal sétáltam szombaton a parkban. A földön hevert egy 10 ezer forintos bankjegy. De, ugye mi szombaton nem nyúlhatunk pénzhez. A rabbim imádkozott, és láss csodát, 100 méteres körzetben hirtelen péntek lett!”