A huszadik század vége felé robbant nagyot az elektronikai technológia fejlődése, ami hozta magával a digitális eszközök megjelenését és a számítástechika, az informatika robbanását. Fiatal, ambiciózus, felnőtt, fehér férfiként Európa közepén én szorosabb kapcsolatba kerültem ezzel a friss, teljesen új világgal. Hogyan jön ide a bőrszín? Ahogy a fiatalság és a nem, úgy a bőrszín is olyan előnyökkel jár, amit akkor olyan természetesnek fogadtam el és egyáltalán nem merült fel bennem, hogy születési helyem és a pigmentjeim miatt mennyire lejt felém a pálya. Persze később én is szembesültem ezzel. A vállalkozásom felfutó ágában kollégát kerestem magam mellé. Beszélgettem több emberrel, hogy ki is lenne az, akivel tudnék együtt dolgozni. Jelentkezett egy roma fiú is. Nagyon kedves volt, nyitott és érdeklődő, ami egy feltörekvő iparágban nélkülözhetetlen. Szakmailag sem találtam benne semmi kivetnivalót. Nagyon nehéz volt a szemébe mondani, hogy Budapest közepén olyan rasszizmus mételyezi a társadalmat, hogy én nem engedhetem meg magamnak, hogy a cégem nevében egy sötétebb tónusú kolléga csöngessen be egy lakásba. Szerintem ma sem változott ebben semmi, a „cigányt nem engedek a lakásomba” alaptétel azóta is ott van minden háztartásban.
De nem erről akartam írni.
Fiatalon, saját autóból kitekintve kicsit lesajnálva néztem a munkanélküli ózdi kohászokat. Az egykor vas és acél országának kikiáltott, kiemelt szakemberei tengődtek éhbérért a leépült gyárak szomszédságában. Rossz lóra tettek.
Eltelt 20-30 év. Az online világ óriási üzletté növekedett, az okostelefonok, az applikációk gombaszerű növekedése nyomán az informatikusok, a programozók váltak új istenekké. A legújabb technológiák tudásának birtokosait nem csak misztikus tisztelet övezi, de olyan anyagi megbecsülésről suttognak, ami kívülállók számára elképzelhetetlen.
A szülők, gyermeküknek biztos jövőt szánva, progamozónak adták gyermeküket, hiszen „amúgy is ott ül egész nap a gép előtt”. Fejlődő iparág, biztos szakma. Teljesen logikus következtetés.
És most itt van az új technológiai váltás.
Ahogy az Nvidia CEO-ja elmondta ( https://tusiblog.hu/szaktudas/ ), a mesterséges intelligencia fog itt is robbanást okozni. Ahogy az ózdi kohászok tűntek el a süllyesztőben, úgy válnak szükségtelenné a kódolók is.
Amerika, ami még mindig piacvezető nagyhatalomnak számít, recseg-ropog és omladozik. A gazdasági összeomlása csak részben tudható be a paranoiás, őrült elnöküknek és a maga mellé választott mentálisan zavart, kiszámíthatatlan gyógykezeltek gyülekezetének.
A leírhatatlan mennyiségű adatból dolgozó MI most már nem csak piaci előnyeket ad tulajdonosának, hanem ténylegesen munkába állítható. Ahogy sejteni lehetett, először pont azokat a munkákat fogja átvenni, amit eddig tisztán a monitor és billentyűzet előtt ülő emberek végeztek. A számítógépes munka, azaz minden informatikai feladat azonnal átadható egy mesterséges intelligenciának, nem igényel semmilyen külön interfészt vagy perifériát. A robotizációnak egy kissé nehezebb része, ahol már valamilyen fizikai interakcióra van szükség. A kőműves munkához emelni, illeszteni, mozgatni kell különböző eszközöket, ami sok érzékelőt, kamerát, motorokat, szervókat és bonyolult mechanikai eszközöket igényel. Ez egyelőre még sokkal drágább, mint a 8 milliárd biorobotból egyet foglalkoztatni. Egyelőre.
Persze mondhatod, hogy ez csak az én disztópikus agymenésem.
Én viszont azt látom, hogy a Washington Post pontosan lenyomozott statisztikái alapján, mostanra minden negyedik(!) amerikai programozó a munkaügyi hivatal padjain ülve várja sorsának alakulását…
források:
https://www.washingtonpost.com/business/2025/03/14/programming-jobs-lost-artificial-intelligence/