Valakinek igencsak jól sikerült az idei éve. Az ország gázszerelője például megduplázta a vagyonát. Csak idén 1700 millió dollárral nőtt a vagyona. Ez forintban azt jeleni, hogy 680 000 millió forinttal lett gazdagabb.
Egy év alatt. Kicsit elkezdtem számolni. Ügyes és bátor vezetőnknek köszönhetően idén nem kaptunk EU-s támogatást. A felcsúti géniusz nem állít elő olyan értéket, amit külföldön értékesíteni lehet. Tehát ez a szédületes bevétel mind határon belül előállított és értékesített eladásokból származhat. Ebből adódik, hogy minden megtermelt forintot, mi magyar munkavállalók állítottunk elő.
Ma a KSH szerint 4,7 millió foglalkoztatott van. Végezzük el az osztást:
680 000 millió / 4,7 millió = 144681Ft
Azaz minden magyar munkavállaló 150 ezer forintot fizetett be Mészáros Lőrincnek. A bolti pénztárostól a buszvezetőig, mindenki. 150 000Ft-ot befizetett mindenki Lőrincnek. Továbbá csak a brüsszeli bürokraták és a Soros által pénzelt balliberálisok terjesztik azt a rágalmat, hogy mi lennénk a legkorruptabb európai ország. Tudjuk, hogy ez szemenszedett hazugság, tehát Lőrinc bevételeinek semmi köze az állami forrásokhoz. Azaz a 150 ezer Ft fölött(!) kellett még fizetni adót, szochót , szja-t, 63-féle illetéket, vámot, TB-t, nyugdíjat, iparűzési adót, valamint ne feledkezzünk meg Európa legmagasabb ÁFÁ-járól sem.
Persze azt mondod, Te nem fizettél neki semmit.
Mondjuk vettél tegnap egy virágboltban egy csokor virágot. A virágboltos mobiltelefonon kommunikál a szállítóival, a bankszámlájáról fizeti az adót. Mindezek díját, mint költséget ki kell termelni, így ennyivel növelni kell a virág árát. A mobilszolgáltatás nyeresége és a bank profitja pedig kinél landol kishazánkban…?
A tőkefelhalmozás, a kapitalizmus gazdasági rendszere azonban nem felcsúti eredetű. Ez a növekedésre és fogyasztásra alapozott működési modell pont annyira rövidlátó és fenntarthatatlan, mint a rákos sejtek burjánzása egy élő szervezetben. Ezt szerintem minden földlakó tudja, csak nem akar rá gondolni. Vagy nem érdekli. Ez van, ilyen a rendszer, tegnap is volt valahogy, holnap is lesz valahogy.
Amikor az embergyerek öntudata megnyílik és elkezdi felfedezni az őt körülvevő világot, rengeteg csodás összefüggés rejtélye megoldódik a fejében. Ez a tudásnak nevezett kapcsolatrendszer az agy neurális hálózatában dopamin és endorfin termelésre késztet minden egyes felfedezés megismerésekor. A „megértés” boldogsága, amikor hirtelen fény gyúl a fejben, egy édes boldogságérzetet nyújt a szervezetnek is. Ha ezt a kíváncsiságnak definiált tulajdonságot a környezet kellőképpen támogatja, az emberi elme fantasztikus dolgokat képes alkotni.
A kis kitérőt azért tettem, mert az emberek gondolkodása, az emberi elme működteti az egész virtuális politikai és gazdasági rendszert. A pénz, a vagyon csak egy mindannyiunk fejében lévő kapcsolatrendszer lenyomata. Nincs semmilyen megváltoztathatatlan fizikai vagy isteni törvény arra, hogy ennek így kell működnie.
A boldogság, az öröm azonban nem korrelál a tulajdonnal. A teljes élet megélésének nem alapfeltétele hogy akkora jachttal rendelkezzek, ami már be sem fér a gibraltári szoroson.
A hosszú bevezetőt éreztem szükségesnek, hogy kedvesemtől kapott könyvről beszámoljak.
Ismertető:
„Olyan világban élünk, ahol kéttucatnyi milliárdosnak akkora a vagyona, mint az emberiség felének. Gazdaságunkat a felső 1 százalék tervezi – saját érdekeihez igazítva.
Olyan világban élünk, ahol az extraktív gazdaság lehetővé teszi a pénzügyi elit számára, hogy a lehető legnagyobb hasznot sajtolja ki magának, nem törődve az emberek és a bolygó károsodásával. Mára világossá vált, hogy a 24. órában vagyunk, bolygónk és az emberiség jövője a tét.
Létezhet olyan világ, ahol az emberiség boldogulása nem jár a bolygó kizsákmányolásával? Ha igen, akkor miért nem ment végbe a gazdaság demokratizálódása? Miért nem ülünk ott mindannyian a bőség asztalánál?
Szerzőink szerint éppen ez a folyamat zajlik most, alulról szerveződve, egzisztenciális és ökológiai kényszerből születik meg az új gazdasági világrend, amelynek első csíráiból mutatnak be nekünk néhányat e kötet lapjain. Az új gazdasági rendszer túlmutat a vállalati kapitalizmus és az államszocializmus zsákutcáin: mindenki boldogulását segíti, miközben tiszteletben tartja a bolygó képességeinek határait.”
A könyv már ma is működő modelleket mutat be. Olyan gazdasági sejteket, amelyek tagjai önmagukért, önmaguknak dolgoznak. Saját környezetükben, ahol élnek és élni szeretnének a jövőben is.
Azonban nem találtam benne még olyan működési modellt, ami alternatívát nyújt a versenyre és profitra épülő gazdaság közvetlen kiváltására. A megoldás nem az önző, fogyasztásra alapozott életünk átterelése egy újabb, kizsákmányoló modellben rejlik.
A változás itt van a fejünkben.
A gondolkodásunk alaptéziseivel kell megbirkóznunk. A tudás, az összefüggésrendszerek megértése és ennek kivetülése minden egyén cselekedeteiben tud egy igazságosabb és fenntartható szisztémát működtetni.
Az agyunk pedig olyan hardver, amivel képesek vagyunk alkalmazkodni. Elfogadtuk és használjuk az elektronikus fizetőeszközöket. 100 évvel ezelőtt a vagyont egy páncélszekrénnyi bankjegyeknek hívott papírfecnik tömege jelentette. Ma elfogadjuk, hogy egy csippanás az okostelefonon Elon Musk vagyonát 1 millió dollárral növelte. És mivel mind a 7 milliárd 999 millió ember ezt gondolja, ezért Elon Musk még gazdagabb lett ettől a csippanástól.
De mi történik, ha már nem így gondoljuk…?