Több mint fél évszázadot leéltem úgy, hogy nem vettem észre, nem tűnt fel, hogy a szilvafának milyen kellemes illatú virágjai vannak. Pár éve éreztem meg ezt a jellegzetes, édes illatot, és csak a termések megjelenésénél jöttem rá, hogy az egy mezei szilvafa! Azóta a tavaszoknak egy különleges pillanata, mikor megcsapja az orromat ez az illat. Azonban a koronavírus ezt az élményt is felülcsapta. A jó fél évvel ezelőtti fertőzésem egyik maradandó utóhatása, hogy állandóan kipufogószagot érzek. Minap reggel örömmel hajoltam oda a frissen kifakadó hófehér szirmok közé, de a várt eredmény elmaradt. Csak a Margit körúti életkép villant be, tömény kipufogó bűzzel az orromban. Nagyon elkeseredtem. Persze, vigasztalhatom magam, hogy ennél nagyobb baj ne érjen, de mégis úgy éltem meg, mint egy olyan balesetet, amiben elveszítettem egy képességemet és ismét kevesebb lettem valamennyivel. Estére rengeteg virág kinyílt a márciusi napsütésben, így hazaérve boldogan konstatáltam, hogy nem lettem teljesen “szagvak” és fürödhettem egy kicsit az illatfelhőben. Odarángattam Jutkát is, hogy megoszthassam vele az élményt és az örömömet, de ő szegény nem tudott osztozni velem a pillanatban, mert ő ekkor sem érezte.
Nagyon érdekesnek találom. Van egy olyan érzékszervünk, ami képes a minket körülvevő oxigén és nitrogén gázban elvétve lebegő egy-egy összetett fehérjévé összeállt szénhidrogén molekulát felismerni.
Persze, persze tudom, hogy fontos volt az evolúció során, hogy megtaláljuk és felismerjük a szag alapján is az ehető és hasznos tápanyagokat. Azonban a hallás fontosságában sem kételkedik senki, de a dobhártyánkat megrezegtető matematikailag pont egymás többszörösével rendelkező hanghullámok ( amit mi harmonikus hangzásnak hívunk ) mennyi boldogságot és örömérzést tudnak okozni. A hangok előállítása és az így közvetített információ, a zene milyen óriási szerepet kapott az emberiség kultúrájában! A szagok és ízek művészete ettől jóval hátrébb sorolódott. Az elém gusztusosan föltálalt étel illata nem csak egy egyszerű eldöntendő kérdésre ad választ, hogy ehető-e az adott étel vagy sem. Az ízek kavalkádjának egy előjátéka, a gasztronómiai élvezetek kiteljesedésének szimfóniája. Ahogy a szilvafa virág illata nélkül is lehet élni. Mint zene nélkül. De minek?
A világot az öt érzékszervünkön keresztül megtapasztalva is milyen végtelen csodát tudunk megélni. Mi lenne, ha további szenzorokkal, érzékelőkkel tudnánk magunkat kibővíteni? Ahogy a madarak érzékelik a Föld mágnesességét, mi is ráhangolódhatnánk egy-egy elektromágneses sugárzásra. Érezni tudnánk a Föld mágneses erejét, azt a több frekvencián összecsengő napszél lüktetésével. Milyen plusz kiteljesedés rejtőzhet még a világegyetemben!? Csak ezt a néhány csökött érzékszervünket használva is milyen hihetetlen alkotásokat tudunk teremteni és átadni azt a befogadó személy érzékszervein keresztül. Pedig csak a biológiát nézve is minden érzékszervünk legfeljebb átlagos képességű vagy az alatti. Bármelyik érzékszervünket tekintve, találunk olyan állatot, ami sokkal pontosabban, szélesebb spektrumon képes a világról információkat gyűjteni.
Amikor az önvezető autóban működő mesterséges intelligencia olyan szintre emelkedik, hogy öntudatra ébred, milyen csodák várnak majd rá? Nem öt érzékszervre támaszkodik, hanem képes a világ több milliárdnyi kameráját, mikrofonját, hőmérőjét, füstérzékelőjét, rádiódetektorát, savszintmérőjét, minden és minden szenzort egyszerre érzékelni és meglátni bennük valamilyen harmóniát és összecsengést!
Talán el tudunk indítani egy ilyen csodát, mielőtt minden biológia életfeltételt kipusztítunk. Vagy csak mohó önzésből, vagy szándékos pusztítással, hogy megsemmisítsük azt, aki nem elég orosz, nem elég pravoszláv, vagy nem hisz Istenben, vagy nem Allah kegyeltje, vagy miért pont úgy néz ki, ahogy kinéz…