2000 évvel ezelőtt élt egy Héron nevű tudós, aki egy működő gőzgépet alkotott. A működése arra épül, hogy a vizet melegítve gőzzé alakul, aminek nagyobb a térfogata. Vagyis megnő a nyomása, azaz elkezdi emelgetni a fedőt a fortyogó láboson. Ezt használta ki Héron kis gépecskéje is, ami egy üst tetején kezdett el forogni, amikor vizet öntöttek bele és tüzet raktak alatta.
A kifújó fúvókákból kiáramló gőz egész nagy sebességre képes volt a labdát megforgatni.
Ha nem érted, hogy miért, nem baj. Nem erről akartam írni. Ami ebből most érdekes, hogy milyen energia mozgatja a kereket? A gép működését az alatta lévő fahasábok elégetéséből származó hőenergia biztosítja. A víznek és a gőznek csak közvetítő szerepe van. Az eltávozó gőz a levegőben lehűl, átadja a hőenergiát a környezetének, lecsapódik páraként és ismét víz lesz belőle. A gép működéséhez semmilyen energiát nem ad hozzá. Pontosan annyi víz távozik belőle, mint amennyit beleöntöttek. Milyen hülyeség, hogy ennek ellenére gőzgépnek hívják!
Az ókori játék után jött a sötét középkor, így több mint ezer év után született meg az első olyan gőzgép, amit ténylegesen munkára is fogtak. A hajókra épített gőzgéppel meg lehetett hajtani a kerékre szerelt evezőlapátokat és a széltől függetlenül lehetett hajózni. A folyami hajózás elterjedése után a part menti erdőségek hamar a gőzgépek kazánjai alatt tűntek el. A mozdony gőzhajtásával lehetőség nyílt távolabbi területekről is elszállítani a gépek üzemanyagát, az erdőgyilkos tűzifát. Óriási erdőségek estek a gépek áldozatául.
Miután az erdők nem képesek olyan gyorsan megújulni, mint amilyen sebességgel az emberi mohóság kiirtotta őket, nem sok idő kellett, hogy az emberiség a földbe rejtett szén elégetésébe kezdjen.
A szénerőművek a mai napig így működnek. A szénnel felfűtik a vizet, az gőzzé válik, és a gőz nyomásával pedig meghajtanak egy kereket, ami pedig pont úgy termel áramot, mint a biciklin lévő dinamó, ami a kerék forgásából nyert energiával világítja a lámpákat a bicajon.
Valójában a hőerőművekben ma is az ókori Héron gőzgépével tekerik a dinamót!
Azonban minden eddig felsorolt technológia a szén égetésével szén-dioxidot hány a légkörbe, ami üvegházhatású gázként hozzájárul globális felmelegedéshez.
De mi történik az atomerőművekben?
A maghasadás során óriási energia szabadul fel. A felszabaduló energia legnagyobb része hőként hasznosul. Hogy mi történik akkor az atomerőműben? Nem fogod elhinni! Nézd meg Héron gépét és rájössz! Az üst alatt nem fával vagy szénnel tüzelnek, hanem atommáglyával. A többi ugyanaz az ókori technológia: vizet melegítenek, az gőzzé válik…
Az atomreaktornak azonban van egy nagy előnye a többiekkel szemben. Ott semmit nem kell elégetni, nem kerül a levegőbe több üveghatású gáz. Ott sokkal nagyobb probléma a nagyon veszélyes üzemeltetés és a keletkező rádióaktív hulladék. A kiégett fűtőelemek még évezredekig halálos sugárzással fertőzik az ükunokáink ükunokáit is. És azok ükunokáit és azok …
Az emberiség ezek után feszült figyelemmel várja a megmentőnek kikiáltott új technológiát, a fúziós reaktort. A fúziós rektorban nem abból származik energia, hogy az urán néhány neutronja energiává alakul, hanem két anyag összeadódik, lesz belőle egy kicsit könnyebb anyag, mint a két anyag összege, és a különbség adódik le energiaként. Ez az energia olyan mérhetetlenül nagy, hogy örökre megoldhatná az emberiség energiaéhségét. A felszabaduló energia mennyiségét jól jellemzi, hogy a napunkban is ugyanilyen folyamatok zajlanak. Ráadásul a fúzió során nem keletkezik rádióaktív sugárzás, így a hasadásos reaktor veszélye sem fenyeget.
Szóval a remények vele kapcsolatban nem alaptalanok.
Bennem azonban még egy kérdés felmerül.
A globális felmelegedés ellen tényleg értelmes megoldás lenne a Föld felszínén több ezer mini Napot begyújtani?
A fúziós reaktor mini Napjaihoz gondoltam valamit: lehet, hogy a Föld körülményei is fontosak lesznek, mire megvalósul a fúziós energia ipari előállítása. Ide kapcsolnék egy cikket, ma találtam rá: https://wooland.blog.hu/2021/12/17/a_strategiai_gondolkodas_mint_latas