Hajnal

A reggeli rítus egy fontos eleme, amit le kell írnom. Mitől érzed magad a helyeden. Fél ötkor most még sötét van. Cimbit persze ez nem zavarja, kapar, nyávog és követeli a reggelijét. Őt ki kell éjszakára tenni, mert pofátlanul arcomba mászik éjszaka, arrébb lök, vagy csak elkezd a fülembe olyan hangosan dorombolni, hogy tényleg nem lehet mellette aludni. Ezért a reggeli procedúra első lépése, hogy be kell engedni, ahol sértettségét jelezve először lepofozza Janát, körbeellenőrzi, hogy semmi nagyobb baj nem történt, amíg ő nem volt itt, aztán éktelen dorombolás közepette folyamatosan a lábamnál tekereg, hogy teljesítsem végre, amiért tart engem, adjak már neki enni. A tegnap esti edényekkel a kezemben egyensúlyozva kell lelavírozni a lépcsőn, minden lépést külön lassan megfontolva, nehogy rálépjek. Persze mindezt vakon, mert nem szeretném Jutkát fölébreszteni. Ez a mutatvány addig tart míg oda nem kísér a kajás zacsihoz és nem kap valami engesztelő falatot.  Miután elkezd ropogtatni, végre magamra is gondolhatok. És kezdődik a nap nyitánya. Kimenni a kertbe, a hideg télvégi-tavaszi szellőben az éjszaka fényeit megszokni és kiválasztani a HELYET. A pontot, ami tesztoteronnal telített férfiasságom bizonyítékaként területjelölőként szolgál. És végre, amit már legalább hat órája gondosan gyűjtögettem és felhalmoztam azt most mind átadhatom a Földnek. Halk csobogás zenéje alatt átadom magam az EGÉSZNEK. A fák, a bokrok pedig gyökereikkel elkezdik elemezni és összeszedni, hogy a tegnap elfogyasztott almából milyen elemek és oldott vegyületek kellenek nekik. Elszakadtunk ettől és a kultúránk tabuként, de legalábbis rosszallóan tekint a körfolyamat ezen szakaszára. Pedig ott a szóban is a kör. Mitől más a körnek egy szakasza?

A hideg borzongás közben a csillagokat is megcsodálhatom. Miközben itt lent, két lábon állva megtalálom és megjelölöm helyemet, a galaxisok végtelen tengerében is pozicionálom helyzetemet. Érdekes, hogy városi gyerekként semmit nem tudtam a csillagokról sem. Nem is sokat láttam őket. Pedig néhány egyszerű megfigyeléssel meg lehet találni pár fix pontot. Mikor ideköltöztünk, Surek Gyuri hozott egy csillagászati távcsövet, és mutatott nekünk pár dolgot. A gyerekek és Zsuzsi gyerekei emlékszem baromi lelkesek voltak. Bár ez inkább annak tudható be, hogy nyáron későn megy le a nap és mégsem kellett lefeküdniük, hanem a felnőttekkel együtt maradhattak éjszaka. Akkor tudtam meg egy olyan alapvető információt, ami szerintem 100 évvel ezelőtt mindenkinek teljesen nyilvánvaló volt.

A föld tengelye, ami körül forog, megjelöl északon és délen is egy irányt. ha ezt a tengelyt elkezdem tovább rajzolni előbb utóbb egy csillagot fog keresztezni. Ez első fényesebb csillag lesz a északi sarkcsillag.

Hiszen ezt a Földről nézve mindig ugyanott látjuk, csak mi forgunk e tengely körül. Így ha tudod hol van a Sarkcsillag, máris tudhatod merre van észak. Persze, most legyintesz, hogy honnan a f.ból tudnám megállapítani, hogy a sok világító pötty közül melyik a sarkcsillag?! És most üt a poén. Tök egyszerűen. A Göncöl-szereket kell megkeresni. Ha megvan a Göncöl-szekér, akkor a szekér végén lévő két pöttyöt meghosszabbítva, a pöttyök távolságának kb. ötszörösén ott a sarkcsillag.

Így mindig pontosan megtalálod a Sarkcsillagot. Ami egy világító iránytűként mutatja északot.

Most viszont megyek Janázni….