Nem bírom nem észrevenni az analógiát egy 20 évvel ezelőtti film jóslatai és a mai valóság között. Az Idiocracy, ami nálunk a „Hülyék paradicsoma” fordítással került a magyar nézők elé, egy szokványostól kicsit eltérő időutazásos történet. Nem spoilerezek, ha rögtön az indulógondolatokat leírom. A gondoskodó állam, a társadalom által fenntartott védőháló egy revolúciós folyamatot tart életben: a felelős, gondolkodó, tanult és intelligens emberek a nagyon megtervezett gyerekvállalást komoly döntésekkel halogatják, vagy ki is hagyják az életükből. Ezzel szemben az ösztöni szinthez sokkal közelebb álló, a tanulást és szellemi edzést teljesen elhanyagoló embertársaink pedig esznek, isznak és szaporodnak, mint a nyulak. A folyamat pár száz év múlva azt eredményezi, hogy az intelligencia teljesen eltűnik a populációból. Egy ilyen társadalmat karikíroz a film, ami az amerikai elnökválasztás és populizmus végletekig lebutított működését mutatja be. A Fehér Házban megrendezett pankráció 2006-ban még teljesen elvadult rendezői ötletnek látszott.
Akkor.
Mai hír, hogy az Amerikai Függetlenség napja 250. jubileumának alkalmából egy ketrecharcos mérkőzést tartanak a Fehér Házban. Trump agymenése, hogy legyen migránsharc az amerikai vízumért (l: https://tusiblog.hu/ketrecharc/ ) csak addig szelídült, hogy az ovális irodában veri egymást két izzadt harcos.
Nem tudok nem arra gondolni, hogy ez az ember áll a Földet 126-szor elpusztítani képes atomarzenál indítógombja előtt…