Elhatároztam, hogy egy példán keresztül megmutatom az internetes hálózat működését. Kerestem egy szolgáltatót, ahol tudok olcsón bérelni egy számítógépet. A nagy szolgáltatók mellett van több kisebb is, én találtam egy olyat, ahol 900Ft-ért tudok egy használható szervert bérelni havonta. Kifizettem, megadtam nekik, hogy milyen operációs rendszert tegyenek rá és 1 perc múlva már élt a gép. Most van valahol az interneten egy számítógép, aminek van IP-címe.
A gépen nem fut még szinte semmi. Azaz alapból rátesznek egy SSH programot, ami lehetővé teszi a távoli elérést a géphez. Amikor SSH-val csatlakozom a gépre, akkor azt érem el, mintha rádugtam volna egy billentyűzetet és egy monitort, ami már nálam, az én kezemben van.
Hú, de kíváncsi vagyok, tényleg van egy gépem az interneten? Előbb “megpingelem”, hogy egyáltalán működik-e? A ping parancs elküld egy csomagot egy adott géphez, akinek a protokoll szerint illik válaszolni erre a PING kérésre egy PONG-al. Ezért hívják pingnek. Nyitok a gépemen egy parancssori ablakot és kiadom a ping IP-CIM parancsot. Nézzük:
Csodálatos. Az elküldött csomag eljutott a szerveremhez, aki fogadta a PING kérésemet és vissza is válaszolt. 46 milisecundum alatt a csomag átjutott az internet ködös útvesztőjén, és visszatalált hozzám. A másodperc ezredrészéről beszélünk!
Tehát a gép már él, fönt van az interneten. Dugjunk rá egy billentyűzetet és egy monitort! Ha kiadom az ssh IP-cím parancsot, akkor már be tudok jelentkezni a gépbe, és az ablakban pont azt fogom látni, amit a gépre kötött monitoron van. Hú, de izgulok!
Sikerült. Kérte a jelszavamat, és már minden parancsot, amit begépelek már az a távoli gép fogja végrehajtani. Megnézem mi fut a gépen és milyen szolgáltatásokat nyújt az internet felé
Az internetes szabvány szerint egy gép 65535 porton szolgáltathat. Mintha lenne rajta ennyi ajtó, ahol mindegyiken más-más szolgáltatás futhat. A ház — vagy inkább plaza — vagyis az IP-cím 65535 bejárattal, 65535 üzlethelyiséggel rendelkezik. Most csak a 22-es porton szolgáltat, ahol be tudtam menni a házba, ahol én vagyok a tulajdonos. Azt az ajtót nyitom ki, és azt szolgáltatok amit szeretnék.
Hogy miket fogok szolgáltatni, majd később kitalálom, egyelőre regisztráljuk be a NAGY SÁRGA KÖNYVBE, azaz DNS-be, hogy ne mindig ezt a megjegyezhetetlen IP-címet kelljen használni.
Rákerestem, hogy hol van ténylegesen ez a gép. Lengyelország északi részén, a tengerparton.
A computerapia.eu domain az enyém, ezért beregisztrálom poland.computerapia.eu domain alá. Létrehoztam a poland.computerapia.eu rekordot a DNS adatbázisban, ahova bejegyeztem egy “A” sort a kapott IP-címmel.
Letesztelem, hogy működik-e:
Innentől bárki, aki a poland.computerapia.eu címre hivatkozik, az az én gépemet fogja megtalálni. Most már akár én is így hivatkozhatok rá. Mivel még csak az ssh fut rajta, azzal ki is próbálom:
Most már névvel is tudok hivatkozni rá. Szuper.
Telepítek rá egy webszervert, és “nyitok egy ajtót”. Mostantól már nem csak a 22-es porton válaszol a szerverem, hanem a 80-ason is. A 80-as port az a szabvány web protokollhoz tartozik. Amikor egy böngésző elküld egy webcímet, akkor a 80-as portot szólítja meg, azaz a plaza 80-as ajtaján fog kopogtatni.
Láthatóan a szerverem már a 80-as porton az Apache webszerver várja a webes kéréseket:
Kipróbáltad?