Magyarországon bármely faluban, városban vagy kerületben vagy, biztosan lesz egy Petőfi és Kossuth utca. Az utcanevek adatbázisában ők ketten vannak fej-fej mellett az élen. A ’48-as szabadságharc mély nyomott hagyott a magyar emlékezetben, még szerény történelmi ismerettel rendelkezők is ismerik a “Talpra magyar” hívószavait. Történelmi tanulmányaim nekem is csak a kötelező tananyag érettségin történő visszakérdezéséig terjednek, erre azonban egyáltalán nem vagyok büszke. A történelem tanulás számomra csak magolást jelentett, mert 6000 év írott történelmét képtelenség folyamatában átlátni. A történelemkönyvben kiragadott fejezeteket soha nem tudtam hova kötni, egy-egy forradalom szereplői és társadalmi csoportjainak nevei csak a levegőben lógtak számomra.
De március 15-ét belénk verték már az óvodában is. A kokárda, Petőfi és Kossuth nevei egy nagycsoportosnak is hozzátartozott a kötelező ismeretek tárházához.
Forradalom és szabadságharc. Mindig együtt jelent meg az esemény hivatkozása. A harc, amelyben a magyarság a függetlenségéért harcolt. Amit nála nagyobb hatalmak levertek. A világosi fegyverletétel — amit az orosz csapatok előtt kellett látványosan véghez vinni — nem olyan dicsőséges pillanataira már nem szívesen emlékezünk.
Az oroszok előtt. Amit Kossuth már nem vállalt be, a róla kialakított képet ez már nagyban lerontotta volna. A kilátástalan szabadságharc rengeteg felesleges véráldozattal járt. A “Kossuth Lajos azt üzente…” vajon hány hazafias érzelmű embert sodort a halálba? Hány ember lelke szárad e két celeb lelkén?
Persze ilyen nemzetellenes, hazafiatlan gondolkodással nem igazán lehetek egyik NER-kedvezményezett beszállítója sem.
Azonban a mélymagyar, nemzeti gondolkodású kétharmad nem látja a hasonlóságot Kossuth és Zelenszkij között?
Vagy lehet, hogy már elkezdték Chamberlain-re átnevezni mind a kétezer Kossuth utcát szép hazánkban, csak még nem tudok róla?
Szerinted aki mély magyar gondolkodik? Amit a következő blogodra írtam, a cinkéknek több agya van!
Kossuth sem volt államférfi, de abban a helyzetben ő volt, aki mert cselekedni, és az ő nimbusza azért még most sem kopott meg külföldön.
A történelem nem magolás csak ugyanúgy mint a matek érthetetlen, ha rosszul tanítják. Mert nem a pontos évszámok tudása a lényeg, hanem az összefüggéseké, mi miért történt, és igen, néha lehet arról is beszélni történhetett-e volna másként. Ez utóbbit én főleg azoknak tanítanám, akik jelen életünk irányítására vállalkoznak. Ez valakinek megy ösztönből, mint anno Churcill, és jelenleg Zelenszkij, és nem ment mint Chamberlain, és valaki soha nem érez rá. Mint Horthy, vagy mai vezérünk.