Egy félbehagyott beszélgetés eredményként megfogalmaztam néhány gondolatot, ami foglalkoztat.
Olvassátok el, ha van egy kis időtök és szívesen veszek minden kritikát.
Elvégzünk egy kísérletet.
Minden reggel pontosan 10:00-kor kiteszünk egy tányér 25 °C-os vizet a kertbe.
A déli harangszó alatt pedig megvizsgáljuk, mit látunk.
Minden fontos adatot szépen lejegyzünk. Melyik nap, milyen a külső hőmérséklet, milyen a szélerősség, mekkora a levegő páratartalma, milyen a fényerősség, milyen irányban és milyen szögben áll a nap. Ezt megtesszük minden nap tíz éven át.
A több ezer adatot aztán feldolgozva, levonhatunk következtetéseket.
Az esetek 98%-ában azt fogjuk látni, hogy üres lesz a tányér.
Ha még nem ismerjük a párolgás pontos folyamatát, akkor is elég jól definiálhatjuk, hogy a Nap szinte mindig kiszárítja a tányért.
A párolgás egyszerűen így működik.
Ha madáritatót akarok készíteni, akkor ez nekem hátrány, számolnom kell vele.
Ha gyümölcs-aszalót, akkor viszont pont ezt fogom hasznosítani.
Ez a párolgást nem minősíti, az a faék egyszerűségével mindig egy törvényszerűséget követ.
Nem azzal a prekoncepcióval kezdtünk bele tíz évvel ezelőtt ebbe a projektbe, hogy az a mocsok, gonosz Nap miért akadályozza és áll szembe az én madáritató-készítő elképzelésemmel.
Első megállapítás:
A tények egzakt, objektív rögzítése és az abból levont következtetések fundamentálisak.
Másik megállapítás:
Ha ezt a „kísérletet” már valaki előttem elvégezte, leírta és összegezte a következtetéseket, akkor nekem lehetőségem van elolvasni, azt felhasználva továbbgondolni vagy beépíteni a terveimbe.
Ez az emberi tudás fejlődésének alapja. Erre kiválóak a könyvek és jelen korban a hihetetlen lehetőségeket nyitó információs forradalom, az internet és a mesterséges intelligencia.
Miért is írok le ilyen primitív, alapigazságokat és közhelyeket?
Úgy érzékelem, hogy jelenlegi környezetemben mintha ezt cáfolva, gőzös elképzelések és „unortodox” jelzővel illetett ideológiák ezt a tudományos hitelességet semmibe véve állítanak fel olyan tételeket, amivel képtelenség nemhogy azonosulni, de még szóba hozni is.
Buta halandóként, minden percben rácsodálkozom, hogy milyen mennyiségű tudást halmoztak már fel elődeink, milyen szellemi óriások munkái gazdagítják ezt a halmazt! És én most pont ide születhettem, amikor mindez itt fekszik előttem, bármikor, bárminek utánanézhetek és mindezt magaménak tekinthetem! A gyarló gyűjtőszenvedélyemet is kielégítve élvezhetem a a világ összes lexikonját.
Döbbenetes számomra, hogy a világ lakosainak jelentős hányada mindezt nem érzékeli, nem látja, nem akarja befogadni. Az elmét bezárva, a beakadt fogaskerék nyikorgása mögül ismételgetnek egyszerű jelszavakat, lózungokat és üres frázisokat.
Mikor minden ember online, azonnal láthatja hogy éppen most mi történik a Mars felszínén, embertömegek utasítják el a tudomány eredményeit és szentül meg vannak győződve a föld laposságáról.
Az egyes tudományágak olyan leírhatatlan fejlődést produkálnak, annyira szerteágazóak, hogy tanulatlan kisemberként már gyakran a tudományág nevét sem tudom értelmezni.
A világ működését próbálom felfogni, megérteni. Élvezni azt a finom pillanatot, amikor a felismerés szikrája lobban az agyamban és boldogsághormont fecskendez a véráramba.
Ezért keresem az összefüggéseket és okokat, próbálom értelmezni a folyamatokat.
Az egyik legizgalmasabb talán az emberi társadalmak mozgása és reakciója. A pénzügyi és gazdasági összefüggések és törvényszerűségek hogyan befolyásolhatnak tömegeket, miként lehet e törvényszerűségek alapján megjósolni egy-egy beavatkozás következményeit. Óriási adathalmaz áll már rendelkezésünkre, rengetegen foglalkoztak és foglalkoznak ezzel. Főleg, mert ebből nagyon hamar közvetlen előnyre tehet szert, aki jól tudja felmérni a trendeket.
A piac és a tőke mozgásának törvényszerűsége és ennek kutatása ezért legalább akkora érdeklődésre tart számot, mint az örök élet lehetőségének keresése.
És visszatérve a párolgáshoz. Az előítéleteink által sugallt, szubjektív megközelítést itt kicsit nehezebb leválasztani és pusztán piaci törvényszerűségek okozataként vizsgálni a folyamatokat. Ezt felismerve objektíven tanulmányozni a tőke viselkedését már többen is megtették. Ebből az egyik közgazdász-filozófus, kinek nevét ma már nem szabad kiejteni, nagyon jól dokumentálta ezeket a folyamatokat.
Egy olyan alapműnek tekintem, ami nem minősíti a piac, a tőke és a profit jellegzetességeit, csak pontosan leírja ezek működési mechanizmusát. Nehéz volt újra elővenni, és félretenni a „szocialista ifjúság, szocialista nevelésének, szocialista eszközeként” definiált művet, amikor mélyen belénk égették a dollárjellel ellátott zsákon gonoszul szivarozó kizsákmányoló kapitalista nagytőkést, aki a cilindere alól, aranyláncos cvikkere mögül gonoszul nézett ránk.
Számomra óriási élmény így, törvényszerűségeit vizsgálva találkozni a piaci szabályok pontos leírásával.
És itt látom a jelenlegi populista demagógia fő problémáját. A rendszer működését figyelmen kívül hagyva, megbélyegzett manipulátorok gonosz ténykedését vizionálják minden piaci folyamat mögé. Primitív összeesküvés-elméletek sora gazdagítja az informálatlanság keltette szellemi kátyúk betömködését.
De visszatérve a következtetésemre:
A profitmaximalizálás, mint elsődleges cél fenntarthatatlansága nagyon gyorsan össze fogja omlasztani szerintem a rendszert. Pont a fentebb dicsőített informatika és mesterséges intelligencia fogja az automatizált termelést exponenciálisan felpörgetni. A rendszer azonban a fogyasztásra alapszik.
Az egész folyamatban szükségszerűen lennie kell egy olyan minimális tőkével rendelkező rétegnek, ami rendelkezik annyi fizetőképességgel, hogy fogyasztóként is jelen legyen ezen a piacon. A hagyományos kapitalista rendszerben az áruk előállításában résztvevő proletariátus munkabér formájában részesül az általa megtermelt javakból. Így a piacon fogyasztóként megjelenve életben tartja a rendszert. Ha azonban a termelés költségeiben nem jelenik meg a munkabér formájában visszacsepegtetett pénz, a fogyasztói réteg is arra a néhány emberre fog redukálódni, akik az automata gyártósorok tulajdonjogával rendelkeznek.
A versenyre alapozott rendszer pedig nem engedi meg, hogy saját közvetlen érdekeivel szembe menvén, a termelőeszközök birtokosa visszacsorgasson valamennyit a profitjából a közösségnek.
Eddig nem láttam erre értelmes megoldást, sőt úgy érzékelem, hogy egyre inkább a szabadpiac közé dobott gyeplővel száguldunk valami felé, ami az ezermillárd dollárral nem rendelkező emberek számára nem sok jót sejtet.