Nézem ezt a kicsi embert. Egy tökéletes, hibátlan kis csoda. Én már rengetegszer meglátom benne a kisfiút, azt a gondolkodó tudatot, ami megkülönbözteti őt egy kisbabától. Figyel, tanul, dönt és cselekszik. Nagypapaként sokkal nagyobb megdöbbenéssel szembesülök egy kezdődő élet első lépésein, mint éretlen apaként a saját gyermekeimén. Talán a korral együtt megjelenő szentimentalizmus is hozzájárul. Egy fiatal srác, mint ami én voltam apává válásom idején, egész máshová teszi a prioritásokat. A munka, a karrier, a tudásvágy, az egzisztencia megteremtése sokkal kevesebb értékes időt hagy arra, amit ma igazán fontosnak tartok az életben. Pont ezt láttam édesapámon, ahogy rajongással fordult unokái felé. Vajon én meg fogom állni, hogy ne vegyek egy negyedik gombóc fagyit neki…?
Ez az odaadás, vagy szeretet, vagy hívjuk bárminek, azonban egy másik érzést pont ekkora erővel hoz ki az emberből, hiszen a hatás-ellenhatás törvénye még mindig igaznak bizonyult. Bár a szeretetnek valami negatív ellensúlyozása a gyűlölet lehetne vagy a harag. Bennem inkább az aggódás és a féltés erősödik fel ettől. Jó lenne megóvni őt minden rossztól, és megmutatni neki az élet minden gyönyörű aspektusát. A természet szépségeitől a szerelem megtapasztalásáig, mindent.
Ha ihat tiszta vizet, megkap minden tápanyagot, fehérjét, vitamint, mindent amitől fejlődhet, akkor neki is lehet 80 éve itt a Földön.
Nézem Pogátsa Zoltán előadását, amit a Metropolitan egyetemen tartott. Az előadásban idéz 50 könyvből, abból az 500-ból, amit ajánlani tud. Mi a kapitalizmus? Merész erről úgy beszélni, hogy beleférjen 50 percbe. Szerintem neki egész jól sikerült. Azt a dogmát, miszerint a versenyre épülő gazdasági forma, hamar ledönti. Inkább a monopóliumok uralma és a növekedés, ami sokkal inkább a kapitalizmus definíciójába belefér.
A növekedés.
A rendszer lényege a növekedés. Minden vállalat bele van kényszerítve a fejlődésbe, a növekedésbe. Ha hitelt vett fel akkor a hitel kamatait kell kitermelni, ha a befektetők pénzéből működik, akkor pedig a részvényesek profitját. Ha nem termel elég nyereséget, akkor halálra van ítélve. Lesz nagyobb versenytárs, aki elveszi a piacát és rendes profitot termel a befektetőknek.
Az ország vezetői, a politikusok is addig élvezik a választók bizalmát, amíg hozzák a számokat, emelkedik a GDP és az életszínvonal.
A jelenlegi standard, vagyis a manapság várható növekedés évi 3%-os. Általában ilyen gazdasági növekedést produkálnak az egyes államok. Minden évben 3%.
Most van mondjuk 1000 autó a városban. Jövőre 1000 x 1,03, azaz 1030 autó próbál parkolót keresni. Na és, hol itt a gond, kérdezed? Két év múlva 1000 x 1,03 x 1,03 már 1070. A kamatos kamat fogalma kevés embernek érződik zsigerből.
Mi lesz 50 év múlva?
50 év múlva Ő még csak középkorúnak fog számítani. Addigra kb 80 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. 50 évesen még javában élni fogja az életét. Talán akkor fog csak megházasodni.
50 év múlva hány autó lesz 1000 helyett? 1000 x 1,0350 = 4400.
Durván ötször annyi ember ugyanakkora helyen, ötször annyi autó, ötször annyi bánya, ötször annyi erőmű. Mire nyugdíjba menne, addigra a mostani fogyasztásunk már tízszeresére(!) növekszik.
Hajtjuk a mókuskereket, robogunk a szakadék felé és erre ültetjük fel őket is. Ez van, ebben nőtt fel apám is, én is, vele is csak lesz valahogy….