Lányaimtól rengeteget tudok tanulni. Azt gondolom, hogy minden szülő álma az, hogy gyermeke többre vigye, okosabb legyen, mint ő. Bár messze nem voltunk tökéletes szülők, azért az mégis büszkeséggel tölt el, hogy gyermekeim olyan identitással és tudással rendelkeznek, ami jóval meghaladja saját képességeimet. Tőlük tanulni ezért dupla örömöt jelent.
Míg én egy alacsonyabb szinten próbálom megérteni a környezetem működését, ők holisztikusabb világnézettel, magasabb perspektívából olyan összefüggéseket is képesek meglátni, ami innen alulról nem észrevehető.
Én csak nap mint nap elcsodálkozom ezen a népen, akit az orránál fogva tud megvezetni olyan politikus, olyan ember, akit én semmire nem tartok. Amit én a butaság, a feltétel nélküli alázat és vakhit kategória alá sorolok, azt a holisztikus szemlélet hozott minták és traumák eredőjének tekinti. Ezt megismerve és tanulmányozva lehet feldolgozni és változtatni azokon a döntéshozatali mechanizmusokon, amit enélkül zsigerből, érzelmektől fűtve tennénk. Bár nincs számszerű adatom róla, mégis azt tapasztalom, hogy a Z generáció már öntudatosabb mint elődeik voltak és ezt adják tovább az alfa generációnak is. A mentális egészség jelentősége és a life coaching szerepe a társadalom felemelkedését eredményezheti.
Kertész Ákos „genetikusan alattvaló” jelzővel illetett minket, amit én elfogadtam és szomorúan konstatáltam ennek valóságát: https://tusiblog.hu/genetikusan-alattvalok/ Nála kissé kifinomultabb és cizelláltabb látleletet adott Tarjányi Péter. Az ő facebook bejegyzését osztotta meg lányom, amit idemásolok:
Profiloztam Magyarországot őszintén, kendőzetlenül…TÉGED IS…
- Túlélésre hangolt nemzet vagyunk – nem fejlődésre
A magyar nemzeti profil legmélyebb rétege a túlélésre épül.
Évszázadok tanították meg: aki kilóg, azt leverik.
Ezért tudunk zsigerből:
– elbújni,
– kibekkelni,
– alkalmazkodni,
– és túlélni.
De azt nem tanultuk meg, hogyan kell győzni.
Csak azt, hogyan ne veszítsünk.
Ez a nemzeti DNS egyik legmélyebb torzulása. - Hűség és bizalmatlanság – a nagy paradoxon
A magyar ember egyszerre rendkívül hűséges és mélyen bizalmatlan.
Ezt a történelmi csalódások írták be a közös mintába: Mohács, Világos, Trianon, 1956.
Egyénileg hősiesek vagyunk.
Közösségként mégis szétesünk.
Nem azért, mert ne tudnánk összefogni, hanem mert félünk attól, hogy az összefogást árulás követi.
Ez Magyarország egyik legkeményebb profiljegye: lojalitás + bizalmatlanság egyszerre.
Két erő, amely kioltja egymást. - A hatalomhoz való viszony: atyakép és félelem
A magyar nemzeti profil szerint a hatalom nem partner.
A hatalom: apa.
Akitől félünk.
Akitől várunk.
Akit szidunk, de nem engedünk el.
Ezért váltakozva imádjuk és gyűlöljük a vezetőinket.
A hatalom nálunk mindig személyhez kötött – nem elvhez.
Ez a politikai kultúra intézményesített gyengesége. - A fájdalom elfojtása és a tanulás hiánya
A magyar profil tele van feldolgozatlan traumákkal.
1849, 1920, 1956, 2006 – minden korszak ugyanarra a mintára épült:
– kiállás,
– bukás,
– elfojtás,
– felejtés.
A fájdalmat nem elemezzük.
Mítoszt építünk köré.
És amit nem dolgozunk fel, azt újrajátsszuk más formában, más szereplőkkel. - Az igazságérzet túlfűtöttsége
A magyar ember igazságérzete erősebb, mint a realitásérzéke.
Ezért lázadunk erkölcsi alapon, de gyakran stratégia nélkül.
A magyar nemzeti profil forradalmár.
Nem reformer.
És minden magyar forradalom végül saját magát falja fel, mert nem rendszert akar építeni, hanem lelki egyensúlyt helyreállítani.
Ezért mondjuk újra és újra:
„Nincs igazság hát majd mi megcsináljuk, hogy legyen!”
Csak a reform hosszútávú, a forradalom rövid, gyakran véres és általában leverik itthon. - Hős- és mártírkultusz – mint nemzeti csapda
A magyar profil nem ismeri a siker kultúráját.
Csak a szenvedés kultúráját.
A hős nálunk vagy meghal, vagy elbukik.
A győztes mindig gyanús.
A bukás tiszta.
A siker kompromittált.
Ezért a magyar vezetők vagy elbuknak,
vagy valaki vagy valami árulójaként látják őket.
Ez nem a személy hibája, ez a nemzeti profil működése. - A jövő kulcsa: a nemzeti profil átírása
A magyar jövő akkor változik meg, ha a nemzeti profil hibáit nem ismételjük, hanem a tanulságait visszük tovább.
Három lépésben:
1. Kimondani a múltat – nem díszíteni.
2. Megérteni a működésünket – nem okolni.
3. Új szándékkal cselekedni – nem megszokásból.
A nemzet akkor lép ki az ismétlődő mintákból, ha felismeri nem a külső ellenség a legerősebb, hanem a saját profilmintáink.
Összegzés:
A magyar nemzeti profil a túlélésre, a bizalmatlanságra és az elfojtásra épül.
Ez adja az erőnket és ez okozza a gyengeségeinket.
Ha nem írjuk át ezt a profilt, akkor ugyanazt a nemzeti drámát fogjuk lejátszani újra és újra.
Csak más díszletben.
Más vezetőkkel.
Más generációval.
Így látom.
Kérlek add tovább a posztot és kövesd az oldalt.
Köszönöm
https://www.facebook.com/share/p/17d468u8bv/?mibextid=wwXIfr