„A-sok: óvodások,
B-sek: bölcsődések”
A fenti igazán magasröptű gúnyolódással csúfolta egymást az iskolába került, különböző osztályokba sorolt gyerekhad. Nem teljesen értettem, mi alapján került egyik gyerek az „A” osztályba, míg a másik a „B”-be. Semmi logikát nem láttam benne, és később sem tudtam meg. Azt viszont érzékeltem, hogy a gyerekeket megosztja ez a csoportosítás. A klikkesedés alapját elsődlegesen már ez előidézte. Egyfajta büszkeséget kellett érezni az osztályhoz tartozás miatt. Az ovis barátom egy másik osztályba került, így már az elején egy kicsit kívülálló lettem azzal, hogy szóba állok a nagyszünetben egy másik osztálybelivel. Nem értettem, mi a jó abban, ha magunkra zárjuk az ajtót és nem játszunk másokkal. Ha a fociban össze kellett állítani egy csapatot, sokkal nagyobb esélyem lett volna, hogy nekem nem kell a pályán szerencsétlenkedni, ha a teljes évfolyamból tudnának a csapatkapitányok játékost választani.
Az „egységben az erő” és a „sok lúd disznót győz” közhelyes alapigazságai számomra teljesen nyilvánvaló igazságként fogalmazódtak meg. Hiszen minden ilyen tagozódással csak az azonos körülmények között lévők közötti feszültség nő, amivel elvész a közös fellépés esélye.
A szélsőjobboldali román vezető, George Simion kapcsán jutott ez megint eszembe. Ő román fajvédőként és hírhedt magyarellenesként került mindig a média címoldalaira.
Pont olyan soviniszta politikát ígér, mint jelenlegi vezetőnk, aki a magyarság felsőbbrendűségét hirdetve magára haragította egész Európát.
És ezzel egy elég feloldhatatlan logikai bukfenc is megint előkerült. A szélsőjobbos nacionalisták pont saját meghatározásuk által tekintenek minden más nyelven beszélőt, más bőrszínűt, más vallásút alacsonyabb rendűnek önmaguknál. Ezzel kizárva az összefogást. Hiszen a román szőröstalpúakkal nem fognak a magyar bőrfejűek semmilyen közös projektben részt vállalni, ahogy fordítva, a magyarellenes románok sem.
Ebből arra következtetnék, hogy ez a fajta ellenségeskedés ilyen logikai okfejtéssel előbb-utóbb eltűnne a közéletből, hiszen az összefogásra képes csoportok sokkal több előnyt tudnak maguknak kiharcolni, az elszigetelődött kis közösségek kárára.
De a világ nem engem igazol. A szélsőjobb világszintű erősödése az okfejtésemet teljesen megcáfolja. Bár azt még nem látom hogy az európai Patrióták Szövetségében tényleg egy padban tud-e ülni a magyarverő román a nagymagyarországos polóban feszítő magyar mellett…