A vadászatban rejlő gyilkolás és agresszivitás mindig távol állt tőlem. Azonban az eseménynek egy technikai vonzata elég érdekes ahhoz, hogy egy bejegyzés szülessen belőle.
A vadakat hangos csörömpöléssel a hajtók terelik a vadászok fegyverei elé. A hajtók helyzete jól hallható a hang irányából és a hang erősségéből. Egy okos ötlettel továbbfejlesztették ezt a lehetőséget. A hajtók az erdő négy sarkából egyszerre indulnak befelé, abba az irányba, amerre szerencsétlen áldozatokat terelni akarják. Minden hajtó pontosan ismert pozícióból indul el. A náluk lévő hangkeltő eszköznek pedig miért kellene egyformának lenni? Kapjon mindegyik egyedi, saját hangú kerepelőt, dobot, fazekat vagy harsonát, aminek a hangja jól felismerhető. A vadász tudja, hogy ki milyen eszközt kapott. Azt is tudja, hogy mely pozícióban állnak a hajtók. Most képzeld el, hogy valahol a rengeteg közepén egyedül somfordál és lesben figyeli a vadakat! Csendben ül és figyel. Már nem tudja hova is keveredett a sűrű vadonban. A lombok összezárulnak a feje fölött, a napfény alig hatol be már tölgyek alatti sűrűségbe. Azt sem tudja merre van a nap. Viszont hallhatja a hajtók zajait. Abból hogy melyik hajtót milyen erősen hallja, szinte méterre pontosan tudhatja, hogy hol áll most! Ha valamelyik ismert kerepelő erősebben hallatszik, akkor ahhoz a hajtóhoz van közelebb, akinél a kerepelő van és akiről tudja, hogy az észak-nyugati sarokban áll. Egyszerű és frappáns megoldás. Annyira ötletes, hogy ezt a mai napig használják.
Elektronikus eszközök, rádiós jeleket sugározva pontos helymeghatározást tesznek lehetővé. Repülőtereken kihelyezett jeladók segítségével , amik egyedi, felismerhető „csörömpöléssel” sugároznak, a repülők milliméter pontossággal képesek saját pozíciójukat meghatározni.
De ezzel a technikával képesek például a robotfűnyírók is betájolni saját koordinátáikat. A kert sarkaiba leszúrt jeladók és a fűnyíró pont a hajtók és a vadászok megoldásával tájékozódik.
A világűr pedig még nagyobb perspektívát nyújtott e technikának.
Mi van, ha a jeladót egy műholdra tesszük, aminek pontosan lehet tudni a pozícióját?
Helyezzünk ki annyi „csörömpölő” műholdat, hogy legalább három mindig „hallható” legyen. Így a Földön bármely három műholdtól való távolság ismeretében pontosan tudhatjuk a helyzetünket. És ezzel megalkottuk a Global Positioning Systemet, azaz a GPS-t.
A GPS eszközök a műholdról érkező nagyon-nagyon gyenge jel érzékelésével és értelmezésével képesek meghatározni saját helyzetüket. A GPS műholdak 20 ezer kilométer magasságban keringenek, ezért a nagy energiával sugárzott információ nagy része elnyelődik az atmoszférában. Már egy nagyobb fa is megakadályozhatja, hogy a GPS vevő érzékelje a műhold jeleit.
Bár a vadász tisztában van az erdőbeni elhelyezkedésével azáltal, hogy a hajtók csörömpölését dekódolta, a hajtók és mindenki más erről még nem szerzett tudomást. A hajtóknak semmi visszajelzésük nincs arról, hogy a vadász hallott-e valamit abból a zajból, amit ők kreáltak.
Miképp a GPS műholdak sem tudják, hogy fogta-e valaki az általuk kisugárzott információkat.
A GPS készülékek képesek megjeleníteni adott helyzetüket, azonban ezt az információt eljuttatni máshova csak egy külön információs csatornán lehetséges. De erről már egy másik bejegyzésben fogok írni.