Pár évvel ezelőtt, a cégünk kapcsolatba került a soproni sörgyárral, ahol az ipari folyamatok kontrollálására mérőműszereket telepítettünk. A sörgyár termelésére rálátni nagyon érdekes. Bár rengeteg rémtörténet kering és mindenki figyelmeztetett, hogy ha látom hogyan készítik, bizonyára egy életre elmegy a kedvem a sör fogyasztásától. Ilyen előítéletekkel felvértezve az ott tapasztalt munkafegyelem és patikatisztaság teljesen elképesztett. Hófehér csempe és rozsdamentes acél mindenütt. Az üzem területére is csak az őáltaluk adott cipőben lehetett bemenni. Egy ilyen multicég, akiknek a márkaneve is milliárdokat ér, a minőség folyamatos fenntartását különleges prioritással kezeli. A technológiai lépések, a sörfőzés receptje pedig milligramm pontosságú adagolásokat és töredék másodpercnyi pontossággal elvégzett munkafolyamatokat takar. Az egész gyár olyan automatizmusokkal működött, hogy az emberek itt csak a felügyeletet és a gépek folyamatos működését látták el.
A hihetetlenül precíz technológiai lépések követése eredményezi azt, hogy a több millió legyártott, vörös csillaggal fémjelzett palack mindegyike azonos minőséget takar.
Most készítsünk egy képzeletbeli folyamatábrát. Az egész gyárat egy négyzet fogja szimbolizálni. A négyzetbe inputként bemegy árpa, komló, maláta, víz, gőz, energia és az outputban ott vannak a kész, rekeszekbe pakolt palackozott italok. Egy befektető is körülbelül ennyit lát és ennyit is akar tudni a folyamatról. Azonban én most nem gazdasági oldalról nézem az ábrát. Az egész ábra azt sugallja, hogy abból a négyzetből nem tud más kijönni. A folyamatok determináltak, a négyzetbe küldött anyagok garantálják, hogy a végén palackozott sör fog megjelenni. Esélye sincs annak, hogy ott kóla vagy málnaszörp jelenne meg. Nézem a palackok futását a szállítószalagon. Őrült sebességgel száguld több ezer palack pontosan kiszámított és behatárolt pályán. Persze semmi sem tökéletes, van hogy egy-egy palack eldől vagy kirepül. De ez annyira minimális, hogy a gyártási veszteség szinte teljesen jelentéktelen.
A sörfőzés kémiája egy pontosan leírható ok-okozati folyamat. Ha ezeket az anyagokat, ilyen körülmények közé helyezem, akkor garantált a végén a habzó nedű megjelenése.
És most ugorjunk egy nagyot.
Nézzünk egy biológiai szerkezetet. Az izomszövet mozgási energiává alakítja a cukor és az oxigén egyesüléséből kinyerhető energiát. A vér odaszállítja az alapanyagokat, az idegek odaküldenek egy elektromos impulzust és az izom összerándul.
Galvani kísérlete nagy lépést jelentett az izomszövet működésének megértésében
Bár elborzadunk a képre nézve, azonban ennek eredményeként például egy olyan hiedelem dőlt össze, ami a mai napig uralja a kultúrát. A szív, mint az érzelmekért felelős szerv téves eszméje nem tudott feledésbe merülni.
A pacemakerrel élő embertársaink, akiknek a szívizom indítását egy mesterséges szerkezet irányítja, semmivel nem kedvesebbek vagy rosszabb szeretők.
A szív pontosan olyan determinált folyamatokat hajt végre, mint egy sörgyár. Bejön a vér, aminek egy részét üzemanyagként felhasználja, kap egy impulzust és pontosan teszi a dolgát, pumpál egy adagot a vérhálózatba. Mindezt kiszámíthatóan, folyamatosan egy életen át. Ha a szívet csak erre a feladatára összpontosítva, egy zárt egységként tekintem, pont olyan szerepe van az emberi test folyamatábrájában, mint a sörgyár a befektető számára. Nem kell belemerülni a részletekbe, a pitvarok, szívbillentyűk, koszorúerek komplex egymásra hatásaira. A szív gépies precizitással egy elektromos impulzus hatására egy adag vért belelök az erekbe.
Ahogy a békaláb sem tud mást csinálni, mint összerándulni, ha kap egy impulzust, úgy a szív működése is pontosan kiszámítható. És miként a sörgyár belső működése is elég komplex és bonyolult összefüggésekre épül, úgy az élő szervek sem legóból megépíthető szerkezetek, azonban egy kiszámítható, tervezhető folyamat mentén működnek. A szívtől a májig. Vizsgálgatjuk a szerveket, teszteljük, hogy milyen inputokra milyen outputokkal reagálnak. És egyszer csak meg kell állnunk egy tabunál. Miért is? Az agyban zajló elektrokémiai folyamatok jelentős része kiszámítható. A politikusok és a reklámszakemberek is nap-mint-nap kihasználják hogy mely inputokra hogyan reagál az emberi agy. A manipulálás művészete, az impulzív vásárlás, a fogyasztás ma már végletekig fokozott mérete bizonyítja, hogy a viselkedésünket jelentős mértékben ki lehet kalkulálni és adott esetben módosítani. A milliószor megismételt gondolatok előbb utóbb valóságként tárolódnak le a humán szürkeállományban. Göbbelsi minta alapján a magyar pártállam a legnagyobb hirdetője a mind a Facebooknak, mind a Googlenek. Persze minden ember azt gondolja önmagáról, hogy ő immunis e szellemi trágyahalomra, ami mindenünnen árad rá, a statisztikák egyértelműen bizonyítják a reklámok hatékonyságát.
Ha láthatóan manipulálható az emberi agy is, azaz nagyon nagy valószínűséggel kiszámítható, hogy mely inputokra milyen outputokkal fog reagálni, akkor nagyon hamar eljutunk az alapproblémához is: a szabad akarat kérdéséhez.
E könyvet megvásárolva nagyon érdekes eszmefuttatások között találtam magam. Bizonyára lesz néhány bejegyzés ebből az oldalamon is…
De egy poszt nem lehet ennyire hosszú és elvont, ezért most csak egy érdekességgel zárom ezt az agymenést.
A sörgyári tapasztalataim egyike volt, a kérdés, ami régóta foglalkoztatott. Milyen bonyolult technológiát találtak arra, amivel képesek a sörből kivonni az alkoholt? Több száz éves sörfőzési tudás során is, még az én gyermekkoromban sem tudtak alkoholmentes sört készíteni, nagyapám is valami gyógyfüvekből kevert „Nektár” sört ihatott a vasárnapi ebéd után.
A műszaki igazgatónak feltett kérdés után vártam, hogy elvisz a GÉPHEZ, ami kivonja az alkoholt. Az elképzelt rengeteg csőkígyó, műszerek, villogó lámpák, fogaskerekek és szíjak helyett egy egész megdöbbentő választ kaptam.
Hogyan készítjük az alkoholmentes sört?
Pont úgy lefőzzük, mint az igazit, csak nem hagyjuk erjedni, hanem rögtön főzés után lehet palackozni. Így a gyártási idő olyan mértékben lerövidül, hogy ezen ötször akkora profitot lehet kaszálni, mint az igazi sörön…