Ez a nyár a fullasztó hőség mellett a sportról szól. Volt valami nagy futball bajnokság – európai vagy világszintű, nem tudom –, és most az ötkarikás játékok hírei uralják a médiát. A tömeg figyelmét meg lehet ragadni a sporthírekkel. Az élsport és a tömeg kapcsolata pedig egy egész különleges fogalommá kristályosodott. Az élsport, a harc, a küzdelem, a kegyetlen verseny óriási üzletággá nőtte ki magát. Az iparág szerteágazó érdekeltségei szép nagy szeletet hasítanak a világ GDP-jéből. Ennek is egyik legnagyobb profitot hozó része a médiafigyelem. Az idő.
A kapitalizmus növekedésre épített modelljének alapja a piac bővítése, az eladások folyamatos maximalizálása. Ehhez pedig meg kell nyerni minél több fogyasztót. Ebben a felállásban nem személyek, emberek és nem önálló, gondolkodó lények vagyunk. Fogyasztó. Már az elnevezés is milyen degradáló! A hipermarket tulajdonosai számára én csak egy olyan biorobot vagyok, aki azért kereste fel őket, hogy a tulajdonomban lévő szerény vagyonnak egy részét otthagyjam. Fogyasszak, ez a cél. Lényegtelen, hogy amit fogyasztok az hasznos-e nekem. Ha kifizettem és elvittem, akkor a nyereségrátát már teljesítettem. Megehetem, ledarálhatom, kidobhatom egyenesen a szemétbe, nem érdekel senkit. Ugyanakkor a fogyasztó mégsem pontos megjelölés. A tizedikként megszületett gyermek az éhező afrikai családban is szeretne fogyasztani. Őt még sem fogyasztónak tekintik, hiszen nincs mögötte vásárlóerő. Ahogy a jóléti társadalom alján tengődő munkanélküli, hajléktalan vagy a saját lakásában megfagyó kisnyugdíjas sem képes profitot hozni.
De a sportról volt szó eredetileg. És az időről. A néző idejéről. Az embernek és a fogyasztónak is csak 24 órából áll egy napja. Az életideje mindenkinek véges. A nyugati társadalmak többsége nem a felhalmozott, vagy örökölt vagyon hozamaiból él, hanem az életidejének egy részét eladja és ennek bevételéből tudja fenntartani magát és a családját. Így a nap, aminek egy részét átalussza, a másik részét munkaidő gyanánt értékesítette, már jóval kevesebb olyan percet tartalmaz, aminek kihasználásáról döntési lehetőséggel bír. Ezt a szűk időtartományt kell megragadni a fogyasztó manipulálásához. Ha ilyenkor meg lehet szerezni az átlagfogyasztó figyelmét, az nagyon jól értékesíthető reklámidőt jelent. Az amerikai Super Bowl félidőben sugárzott reklámjainak idejét fél percenként 7 millió dollárért lehet értékesíteni.
A sportküzdelmeknek hagyománya az emberiség talán legősibb foglalatossága. Rómában járva ámulattal csodálkoztam rá a Circus Maximus méreteire. A majd’ 300000 férőhelyes aréna már akkor is jó szelepként szolgált, hogy az uralkodó osztály gazságairól elterelje a nép figyelmét. A véres küzdelmek látványa nem csak a szabad polgárok figyelmének és idejének elterelését szolgálta, hanem az emberállatban lakozó agresszivitás megélésének egy szelídebb verzióját biztosította. A nézőnek. A porond gladiátorainak, jelenkorban az életüket egyetlen lapra feltevő élsportolóknak, azonban ez szinte szó szerint élet-halál kérdés. Napi 16-18 óra edzés, és különböző teljesítménynövelő kemikáliák kísérleti alanyaiként valóban az életük a tét.
Az én fejemben az élsport és a sport két különböző fogalom, egész apró átfedéssel.
A sport számomra a test megélése. Az oktatási rendszerben eltöltött időm alatt soha nem találkoztam tornatanárral, aki egy picit is rá tudott volna hangolni a sport szeretetére. A felmérések, a időteljesítmények és megalázások nyomasztó súlya még a játékosnak vélt mozgásformákat is meggyűlöltette velem.
El kellett telnie harminc évnek az életemből, mire elfogadtam majd megszerettem a testemet. Több száz kilométer erdei séta után döbbentem rá lábam képességeire. Arra, hogy egy olyan szerkezet nőtt a fenekem alá, amit a gondolatommal tudok vezérelni! Ha oda akarok futni ahhoz a fához, csak koncentrálnom kell egy kicsit és a lábaim tök gyorsan eljuttatnak. Ha megsérül bárhol a szerkezet, képes magától megjavulni! Soha nem volt még ilyen közlekedési eszközöm. A meggyógyulás szó egyszerűen nem értelmezhető egyik ember alkotta szerkezetre sem. Ezeket a lábakat pedig rögtön induláskor megkaptam, ajándékba! Harminc év után született meg a hála szó bennem. Mikor szeretettel tudok a testemhez fordulni, értékelni és vigyázni rá. Gondoskodni róla.
Azt gondolom, hogy az oktatási rendszernek kellene ezt valahogy megértetni az öngyűlölő kamaszokkal. Ha kaptál ajándékba egy csilliómilliárdos autót, arra vigyázni kell, nézni az olajszintet és nem padlógázzal driftelni, mert nem fogsz másikat kapni!
Ezt hívom testnevelésnek.
Ezt a társadalombiztosítás pedig prevenciónak hívja. Talán nem lennénk a legutolsók az európai várható életkorban. Toppon az alkoholfogyasztásban. És még folytathatnám az adatokkal szembesítést.
A stadion, az élsport, a szurkolás, a fogadás, a küzdelem ettől mérhetetlen távolságban áll.