Skip to content

Szabadság

Végignéztük a besúgó sorozatot. Az HBO készítette azzal a céllal, hogy minden országban vetítik, így elég nagy figyelmet kapott a magyar készítésű sorozat. Kapott hideget és meleget is. Szerintem jól közelített a rendező ahhoz az életérzéshez, amit ő már csak hallomásból ismer. Hajlamosak vagyunk mindent leszűkíteni és csak egy nézőpontból tekinteni valamire.
Mi, akik egész életünket békében éltük és a háborúról csak dokumentumokból és filmekből van elképzelésünk, a háborút is csak a folyamatos bombázás, lövöldözés és harc szemszögéből látjuk. Pedig egy háború alatt is élnek emberek a hátországban is, születnek szerelmek és a gyerekek a saját játékos világukból tekintik ezeket az eseményeket. A proletárdiktatúra is ugyan ilyen vegyes képet mutat. Gyerekként szinte semmit nem tapasztaltam belőle. Boldog családi szeretetben teljesen el voltunk szigetelve a társadalmi visszásságoktól. Kamaszodva a világgal szembeni ellenállás és tiltakozás egyik legadottabb a felülete a proletárdiktatúra lett. Utólag már látható az éles kontraszt az otthoni béke, szeretet és elfogadáshoz képest az iskolarendszerrel kezdődő, szolgalelkűségbe kényszerítő elnyomás között.
Iskolába soha nem úgy indultam otthonról, hogy ott valami érdekesség vagy csoda vár rám. Minden iskolanap egy szorongás és félelem érzésével indult, félve hogy valamit nem csináltam meg amit kellett volna, vagy valami más, nem várt büntetés vár rám.
Kamaszként a mindent elborító szexualitás által kitöltött figyelmem melletti maradék időben kezdtem el kinyíló értelmemmel megpróbálni megérteni a környező világot. Az ilyen irányú tapogatózást az a rendszer nem igazán tolerálta, így nagyon hamar elértem azokat a határokat, amit jobb esetben csak a tiltás és az elzártság mutatott. Valamint az ilyen irányba induló utak azonnal érzékelhetőek voltak a karhatalom jelenlévő bástyái által. Egy-egy rendőri pofon, vagy gumibotos ütés. az arcomba fújt könnygáz és paprikaspray gyorsan helyretette identitásomat. Beleégették az egész társadalom lelkébe a kishitű szolgajellemet. Érezd, hogy te csak egy kis porszem vagy, akit a hatalom kegye tart életben, amit bármikor eltaposhatnak. Ez érezhetően benne volt a levegőben. Szinte észrevétlenül. Éltünk benne, játszottunk, szerelmesek lettünk, és mindennapi problémákkal foglalkoztunk.
Mint ma az atomháború fenyegetése. Tudjuk, hogy létezik. Tudjuk az esélyeit. Ott van hátul a kisagyban ez is. De nem ez tölti ki az életemet. Csak amikor ráterelődik a figyelmem.
Az a rendszer is gondoskodott róla, hogy ez a figyelem megmaradjon. Ha szembejött velem egy tányérsapkás, szürke műbőrzakós “fakabát”, önkéntelenül már nyúltam a szívem fölött hordott igazolványért és mogyorónyira rándult gyomorral vártam a bekövetkező katasztrófát. Persze legtöbbször csak “felírt”, azaz rögzítette az adataimat egy jegyzőkönyvbe, honnan jövök, hova megyek, kikkel találkoztam. Rosszabb esetben bevitt az örsre, csak hogy szokjam a rácsokat. Vagy csak egy pofon kíséretéhez mellékelt “Takarodjá’ haza!” felszólítással megúsztam.
Ebben szocializálódtunk, ez volt természetes. Nem szenvedtünk benne. Ez volt.
A különbséget Londonban csodáltam meg. Szerény anyagi körülmények miatt, a boltban vett kenyér és egy banán(!) volt az ebédem, amit a Hyde-parkban szerettem volna elfogyasztani. A parkban fiatalok ülnek a fűben, beszélgetnek, sörözgetnek és vitatkoznak. A padon eszegettem egy vajas kenyeret, már előre várva, a végére hagyott igazi banánt, amit majd egyes-egyedül ehetek meg. Az egészet. És akkor arra sétált egy szakállas fickó, fülbevalóval és tetoválással a karján, rövid ujjú ingben, a hátán “Police” felirattal.
Persze, szám megakad, rágás megáll, gyomor összeszűkül.  Csak nekem. A többi ember egyáltalán nem foglalkozott vele. A fickó is kiszúrta, hogy valami bajom van ezért mosolyogva odajött. Mosolyogva! What can I do for you? Fölajánlotta a segítségét. Elmondta, hol van a közelben Mc Donald’s, ahol kényelmesebben és finomabbat tudok enni. Majd elnézést kért a zavarásért, mondta hogy nyugodtan szóljak neki, ha bármi kívánságom lenne, majd további jó étvágyat kívánt és elköszönt.
Hát ez volt az pont, amikor fölrobbant bennem az a valami. Így is lehet? Ilyen élet is van!? A fiatalok meg sem rezdültek, talán észre sem vették az egészet. Beszélgettek tovább. Szabadon. Ilyen szó is van.
Az alábbi dal szintén ezt az érzést váltja ki belőlem.

Dalszöveg

Na-na-na…

Rendben Man:

Szavamra szomorú szándékolt szenvedés
Vakon nem látod, hogy a jó jöhet szembe még
Hát hagyd el, amit megszoktál! Hello! Szia! Váratlan
Az életedről szóló film amit forgatsz az vágatlan
Szabadság, egyenlőség, testvériség, jelszó
Az egyéniség számít, nem a nemzetiség – ez jó!
Dobd el ami láncra ver, vagy érzed hogy az siralom
Önmagadtól dönts, de ne menekülj a másikba, ez tilalom
A te világod annyi amennyit beleraksz, okod nincs pánikra
Férceld már meg, hisz szép volt az a szabásminta
Ellenségedből lehet még mestered ki megtanítja
Hogy mindig is benned volt és lesz is a karizma.
Elvek a jellem páncél az amit most avítos
De másokat ne sérts, vigyázz a szabadság nem szabados
Aki haragos az nem ad esélyt, az inkább perbe lép
Primer probléma az önös harcok verte kép-
Engedd el, jöjjön minek jönnie kell szabadon
Nem megakadni nőkön, hozzád címzett átkos szavakon
Csak lazán, mély levegő, és ének nincs itt félelem
Hisz szabad vagy az élet örök, a lélek végtelen.

Na-na-na…

Wolfie:

Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak
Ha testem leláncol, hogyan születhettem szabadnak?
Hát kitárom két karom, az élet úgy is kitanít
Egekbe repít, egyszer süllyed mint a Titanic.
Enyém minden gondolat, eldobom minden gondomat
Bármi megtörténhet, foglalt a szabad akarat.
A meztelenség elve hogy kitárul az elme
De, kihat a szemre a helyszín szemle.
Ragad a pillanat ha egy döntést én hozok meg
Ha választani kell azt úgy is én sz*pom meg
A szabadság szó önmagában gyengéd vadság
Definiált elvek hogy a lényeget halogassák
Hisz mindenütt jó, de legjobb a szabadban
Szalmaszállal a szájban szalmakalapban
Nincs idő se tér, nincs hajtás a keresetér’
Ami keveset ér hiába volt heves a tél
Nem „S” a cél hanem „XXL”
Nyári lágy szellő forró napsugárral bizniszel
Testem lelki fröccse aki kapcsolati tőke
Azon dolgok egyike miben maradnék örökre

Na-na (örökre) na-na-na..
Örökre, örökre, örökre, örökre, örökre, örökre, örökre szabadon!
Örökre, örökre, örökre szabadon , örökre, örökre, örökre szabadon!
Na-na-na… (Szabadon)

Wolfie+Rendben Man:

Minket egy ami vezérel, hogy egyező hévvel
Legyünk egy a zenével, nem számít ki mit érvel,
Hogy senki nem ítél el, hogy mikor ki mit ért el
Csak egy a feltétel, ne te legyél a kivétel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük