Egy komplett számítógépet hurcolok magammal állandóan. Steve Jobson kívül ezt senki nem merte volna 20 évvel ezelőtt megjósolni. Persze ma már senki nem hívja számítógépnek a zsebben lapuló okostelefont. Pedig a működési elve pont olyan, mint annak a számítógépnek, amit 30 évvel ezelőtt építettem magamnak. Amikor azt a komputert fölélesztettem, megtanultam a digitális technika alapjait, teljesen átláttam a működését és értettem hogy mikor mi történik a gép lelkében. Felhalmoztam egy olyan információhalmazt a fejemben, ami akkor speciális szaktudásnak minősült. Gépi kódban programoztam, közvetlen utasításokat adtam a processzornak.
Aztán megjelentek a PC-k, az operációs rendszerek és a magasabb szintű programnyelvek. Az ilyen “gépközeli” tudásra igazából már semmi szükség nem volt. A gép programozása és kezelése egyáltalán nem igényli, hogy az ember fejben tudjon kettes számrendszerben deriválni.
A számítógép előtt ülő emberek legtöbbje egy adott feladatra veszi igénybe a gépet. Ha arra a feladatra tud összpontosítani amit végez, akkor teljesen felesleges mélyebb informatikai ismeretekkel terhelni a szürkeállományt.
Egy Forma 1-es versenyzőnek nem kell tudnia az egyes sebességfokozatok fogaskerekeinek váltószámát ahhoz, hogy kiválóan tudja irányítani az autót.
Azonban a számítógéppel szinte bármit csinálunk, zenét, fényképet, videót vagy akár egy ház tervrajzát a végeredmény egy adathalmaz lesz. Ezt az adathalmazt hívjuk fájlnak. Azt gondoltam, hogy a digitális lét egyik alapköve a fájl fogalmának ismerete és a fájlokkal történő alapvető műveletek elvégzésének a képessége.
De Steve Jobs csapata erre is rácáfolt: az iphone operációs rendszerén nincs fájlkezelő. Fantasztikus és kreatív applikációk hihetetlen eszközökkel segítik az alkotó embert. Csodálatos művek kerülnek ki az eszköz használóinak kezéből. Akik talán meg sem tudják mondani mit takar az a szó hogy fájl.
Talán ez az információ is értékét veszíti és el fog tűnni a haladás süllyesztőjében.
Most azt gondolnád, hogy az informatikusok és a programozók lesznek akik a gépek ilyen mélységével találkoznak. De a mesterséges intelligencia szerintem itt fog igazán először robbanni.
Az Nvidia vállalat vezetőjének egyik nyilatkozata csapta most ki a biztosítékot jó pár informatikából élő embernél:
Megpróbálom valahogy lefordítani:
Szeretnék mondani valamit, és ez szöges ellentétben áll azzal, amit az emberek gondolnak. Az elmúlt 10 – 15 év során szinte mindenki, aki ilyen színpadon ül, azt mondaná, létfontosságú, hogy gyermekei informatikát tanuljanak. Azt, hogy mindenkinek meg kellene tanulnia programozni. Az igazság azonban ennek pont az ellenkezője. A mi feladatunk, hogy olyan számítástechnikát alkossunk, hogy senkinek ne kelljen programoznia, és hogy a programozási nyelv emberi legyen. Ma már mindenki programozó a világon. Ez a mesterséges intelligencia csodája. Azok az országok, az emberek, akik értik, hogyan lehet megoldani egy rendszerszintű problémát a digitális biológiában vagy a fiatalok oktatásában, a gyártásban vagy a gazdálkodásban, azok az emberek, akik egy terület szakértői. Most már olyan technológiát használhatnak, amely könnyen elérhető akár Önök számára is. Már most is van egy olyan számítógépe, amely megteszi, amit mond neki. Létfontosságú, hogy mindenkit fejlesszünk, és a továbbképzési folyamat szerintem kellemes és meglepő lesz.
Nem tudom mennyire lesz “delightful” élmény annak a 12.000 embernek akiket a Google kirúgott, a 11.000 ex-Microsoftosnak, vagy 4000 volt Cisco-alkalmazottnak hogy tovább ne folytassam a sort…