Telekom

A hegyi élet és a balkáni állapotok rengeteg anomáliára adnak okot. Az utca és a házszámok több házon teljesen önkényesen, találomra vannak kihelyezve. Amikor ideköltöztünk, még az utcanév sem volt több helyen lecserélve, az őslakosok csak 6-os dűlőként emlegették utcánkat. A házszámok pedig a kétséges telekhatárok és tulajdonok miatt kisebb káosz jeleit mutatják. Ezért több helyen nem is a házszámot, hanem a helyrajzi számot jelölik meg címként. Ebből fakadóan több adatbázisban is különleges állapotok jelennek meg a területről. A Telekom az egyetlen cég nálunk, aki itt vezetékes internetszolgáltatásra vállalkozott. Néhány elosztódobozig vitt optikai hálózat aránylag elfogadható minőséget garantálhatna. Azonban e dobozoktól csillagszerűen bekötött rézkábelek kötik be a világhálóra a lakókat. A doboztól való távolság határozza meg a műszakilag elérhető maximális sávszélességet is. Az utcán faoszlopokon végigvitt rézkábelek nem emelik túlzottan az utcakép szépségét. Valamint az erdő és a természet vad burjánzással próbálja kiiktatni ezt a civilizációs mementót, így e lombkoronákban elvesző kábelek folyamatosan sérülésekkel és szakadásokkal vetnek gátnak a stabil itthoni munkavégzésnek.

De csak azt akartam elmesélni, hogyan kezeli a Telekom adminisztráció ezeket a mostoha állapotokat.

Hiába létezik egy térinformatikai adatbázis a kábelhálózatról, a cég nem tudja, hogy egyes címek hol helyezkednek el a hálózaton. Ezért több helyet úgy jelöl, hogy oda műszakilag nem képesek internetet szolgáltatni. A mellettem lakó szomszédom is így járt. Hiába ott fut a vezeték a háza előtt, oda nem lehetett internetet rendelni. Felajánlottam, hogy rendeljen internetet saját nevére, de a mi címünkre. Ennek semmi akadálya nincs. És ha hozzánk telepítették, akkor átvisszük neki kábelen vagy átlövöm wifin a netet. Ez a pár méter nem jelent nagy kihívást.

Megrendelte a szolgáltatást a mi címünkre. Gond nélkül elfogadták és kijöttek telepíteni. Akkor, hirtelen ötlettől vezérelve, egy még egyszerűbb megoldást találtam a problémára: leszedtem a házszámunkat és átvittem a szomszédnak. Kitettük az ő kapujára az én házszámomat. A szerelő kiérkezett, megállapította, hogy jó helyen jár, bekötötte a vonalat. A házszámot visszavittem és azóta is használja az internetet gond nélkül. Néha Sanyi a postásunk, hozzám dobja be a számlát, hiszen a mi címünkön van az előfizetés.

A hibátlan “technológiai” megoldást felajánlottam a szemben lakónak is, mert ugyan abba a cipőbe lépett. Hiába van a kapujukban a Telekom oszlopa, oda nem hajlandó a cég telepíteni. Ő az én megoldásomat még egy magyaros, “okos” megoldással megfűszerezte: megrendelte a címünkre, de amikor kijött a szerelő, felvázolta neki a problémát. Már csak meg kellett találni azt az embert, aki “kisebb segítséggel, okosba” föl tudta venni az új címet…

Egy hónap alatt sikerült az új címre internetet rendelni.

Kijött a Telekom. Bevitték a kábelt a házba, az oszlopon pedig kerestek szabad vezetéket. Gyorsan föladták a keresést és engem lekötve, átkötötték a vonalat hozzá! Feladat teljesítve, internet működik. Pipa. Az én hibabejelentésem pedig már egy új munkalap lesz, nem az ő dolguk…!

Vártam két napot offline. Megjött egy másik szerelő. Látta mi történt, ezért visszakötötte az internetemet. De ő legalább szólt, hogy a szomszéd jelentse be a hibát, mert elvette az ő vonalát!

Persze most azt hiszed kamuzok.

Az oda-vissza kötözgetést aztán megunták, találtak mégis egy szabad vezetéket, és másfél hónapra az igénybejelentéstől, mindketten saját, egyedi, működő internetet használunk.

Így telnek a napok mifelénk, a Rajnán innen…