A növényi intelligenciáról olvasok és keresgetek a neten. Miképp a Fényevők könyvben a szerző is túllép a botanikai, tudományos kérdéseken. Már a „növényi intelligencia” két szavas kifejezés sem könnyen definiálható. Az intelligencia kérdésében nem találni két azonos álláspontot. IQ-tesztek ezrei és kísérletek végtelen tárháza alapján próbálják rangsorolni a gondolkodás képességének pontozását. Azonban mindegyik besorolás, kategorizálás valahol megbicsaklik és hamis képes ad a vizsgálatról. Miképp a növény rendszertani besorolásai. Csak mi szeretnénk mindennek nevet adni, fajokba, fajtákba, csoportokba és családokba sorolni. E reménytelen próbálkozást rendszeresen felülírja egy-egy kivétel, ami olyan átfedéseket tartalmaz, ami miatt kilóg abból a kategóriából, ami alá szerették volna besorolni.
A „Megehetem-e a borsó gyermekét?” kérdés már megelőlegezte a háttérben már felderengő etikai problémát. A táplálkozásunk alapvetően más életek kioltásával biztosítható. Ez a csupasz főemlős a fogazata, a gyomra, a belei hossza alapján a mindenevők alá kategorizálható. A minden itt a minden élőt takarja. Mi csak abból tudunk energiához jutni, hogy elfogyasztunk más olyan élőlényeket, akik a Nap energiájából képesek voltak energiatöbblettel bíró vegyületeket előállítani. E cukrot, fehérjét, szénhidrátot, zsírt elégetve tudunk létezni. Azaz létünk alapja az élő, fotoszintetizáló növények elpusztítása.
Az az erkölcsi gát, ami az élet kioltását megakadályozza, az a vörös vonal szintén egy lebegő, mindenkinél más magasságban lévő korlát. A genetikai örökségünk elég erős visszatartóerővel bír a saját gyermekünk elfogyasztása ellen. (Egy ilyen gén megjelenése a populációban nem tud továbböröklődni.) Fajtársaink elfogyasztása, a kannibalizmus már jóval lazább biológiai ellentartó erővel hat ránk, itt már több morális, tanult, társadalmilag elfogadott határ szab ennek gátat. Az empátia kialakulásával emelkedik e gát egyre magasabbra. Egy állat halálának a látványa empátiával rendelkező embernél lelki traumát okoz, szándékos megölésénél jelen lenni pedig még nagyobb terhet jelent. A hús fogyasztásának elutasítása, aztán a minden állati eredetű étel megtagadása is nehezen eldönthető besorolások elé állítja e magasabb szintre emelt vörös vonal előtt állót. A méhek által készített méz már állati adalékot tartalmaz. De az összegyűjtött virágpor csak növényi eredetű. A gombák növényi besorolása sem egyértelmű. És folytathatnám az önkorlátozás szigorú korlátjának a meghatározásában rejlő problémákat.
A földi bioszféra komplexitására igazából csak most kezdünk ráeszmélni. Oly mértékben függenek egymástól az egyes élőlények és fajok, hogy a képtelenség egyes példányokat kiragadva, azokat önmagukban tanulmányozni. Ahogy saját testünk is több milliárd sejt és baktérium szimbiózisának szövetsége, ami folyamatosan változik. Már szinte nincs is olyan sejtem, ami születésemkor velem volt. Az ökoszisztéma tanulmányozása, az élő világ megismerése lehetetlen feladat elé állítja az erre vállalkozót. Kiragadott példák és elszigetelt kísérleti modellek csak apró szeletét mutatják a teljes valóságnak. Például egy egerekkel végzett intelligenciateszt során az egyes egyedek döntéseit milliárd tényező befolyásolja a kísérletet végző személy leheletében lévő vegyületektől egy napkitörés fokozottabb UV-sugárzásáig. Vagy éppen a tegnap elfogyasztott dió B12-vitamin tartalma miatt fog ez a kisegér a labirintus fordulójánál balra fordulni jobbra helyett.
A determinisztikus világképem, az ok-okozati összefüggések értelmezhető rendszere is folyamatos kihívások által tépázódik napról napra. Kiváló példa erre az útvonaltervezés. Kedvenc applikációm képes kiszámolni perc pontosan, hogy mikor fogok megérkezni akár 30km-nyi városi forgalomban a célomhoz. Több száz kereszteződés, lámpa, zebra, útépítés és egyéb akadály kalkulációjának lehet-e pontos értéke? Józsi bácsi kissé dehidratált, mert nem ivott eleget és hirtelen döntéssel elhatározza, hogy leszalad a kisboltba, hogy hozzon egy sört az ebéd mellé. Pont akkor ér majd a zebrához, amikor én ott haladnék el. Tud-e a Waze kalkulálni Józsi bácsi szervezetének vízháztartásával?
A növényi emlékezet, a magok által tárolt információk rejtélye számomra hihetetlen csodának tűnik. A dezoxiribonukleinsav, a DNS egymilliárdszor több információt képes tárolni, mint a legfejlettebb, legújabb memóriachipek. Ugyanakkor még sem találják az egyes példányok által az utódoknak átadott, megtanult környezeti alkalmazkodás leírását. Az utódok, azaz a következő generáció bizonyítottan képes a szülei tapasztalataiból tanulva, gyorsabban alkalmazkodni egy megváltozott környezeti feltételhez. Ilyen gyors információátvitelre azonban a gének, a DNS nem képes. Az öröklés és a DNS-ek változása, az evolúció egy jóval lassabb, több ezer, több millió generáció által követhető változást tud csak követni. A növények, mint több millió éves őseink már jóval előttünk belakták ezt a bolygót. A növényi viselkedéstan folyamatosan olyan anomáliákkal szembesül, ami az egyes élőlények identitása fölötti, magasabb szintű összehangoltságra utal. Mintha valami nagy, közös tudat állna a háttérben? Vagy ez már tényleg csak az elveszett emberi elme kapaszkodópontja?
Keressük, kutatjuk és minden kinyitott ajtó mögött egy még nagyobb szobát találunk még több ajtóval…