Sok irányból, sokféleképpen találkoztam már a gondolattal, de bevallom, így konkrétan a kifejezés nekem újdonságként hatott.
A zéró összegű gondolkodás, vagy zéró összegű játszma egy pejoratív, visszahúzó gondolkodásmódot takar. Ez a fajta szemlélet szűkös erőforrásokat feltételez, miáltal egy folyamatban résztvevő tagok csak a többiek kárára képesek további erőforrásokat elsajátítani. Az így gondolkodó ember nem tud kooperálni, nem ismeri a közösségben rejlő lehetőségeket és nem is képes egy win-win alapokon nyugvó kapcsolatot elképzelni.
A sprituális világból érkező jelzések alapján én is egy szűklátókörű, kishitű, Zero Sum Bias merevségű problémakörben tudok csak gondolkodni. Valóban. Azt hiszem valóban visszahúz ez a fajta gondolkodás. Rengeteg olyan erőforrás vesz körbe minket, ami korlátlanságával és azok megosztásával nem válik egyik résztvevőnek sem hátrányára. Nézzük például az emberiség által felhalmozott tudást! Kevesebb leszek-e én azáltal, hogy megosztok egy olyan információt, amit én megszereztem, de másnak is segítséget jelenthet? Az emberiség össztudásának növekedésével mindannyian jól járunk. A földi folyamatokat átlátó emberek sokkal nagyobb figyelmet fognak a környezetük megóvására fordítani. A tisztább, természetesebb ökoszisztéma mindannyiunk javára válik. Ezt a fajta tudást növelni és megosztani tényleg jó stratégiának tűnik.
Mi az ami még korlátlan lehet?
Kicsit közhelyesnek és nagyotmondónak tűnik, szerintem a szeretet is ide sorolható. Az elfogadással és pozitív viszonyulással mások iránt semmilyen erőforrás készleteit nem fogyasztjuk. Semmi nem lesz kevesebb egy elküldött mosollyal.
Azonban a földi életünk határozott kereteken belül zajlik. A Föld bolygó felületének mérete több milliárd éve változatlan. A felszínt borító gázok, a minket éltető oxigén mennyisége atomra pontosan megszámlálható, véges értékű. A biológia élet feltételei szerinti anyagok mennyisége egyáltalán nem korlátlan. Közös víz-, föld- és levegőmennyiségen osztozunk. Az anyagcserében szerepet játszó anyagmennyiség nagyon is véges. Nincs korlátlan mennyiségű franciakrémes a hűtőben. Azt a krémest, amit megeszem, azt már más nem kaphatja meg. Nem növekedhetünk a végtelenségig. Nem akarok a marsi rideg, kopár, embertelen körülményei között biológiai ellátásra alkalmas teret kialakítani. Én itt szeretném a patakparton, az erdőben sétálva élvezni az örömöt és boldogságot. Ez azonban csak pontosan meghatározott embermennyiség maximalizálásáig lehetséges. Ugyanaz a patakpart már nem lesz élvezhető, ha mindenkinek csak egy 50x50cm-es kis négyzet áll rendelkezésére, amiből nem léphet ki.
Sok nézőpontból lehet ezt a Zero Sum Biast megközelíteni, de hogy beszélni kell róla ez biztos!