Jutka kapott beutalót mammográfiára. Próbált időpontot kérni e-mailben. Nem kapott. Telefonon. Nem lehet. Végül sikerült telefonon beszélni valakivel, aki elmondta, hogy ha tényleg szeretne időpontot kapni, el kell jönnie személyesen. Időpontot kérni. 2022 december 9-én, reggel 8-kor nyitják meg az időpontfoglalást, jöjjön el. Betábláztuk, összekészültünk. Megyünk időpontot foglalni. 8 óra után pár perccel megérkeztünk a kórházhoz. Jutka fölszalad, én kint várok, vagy keresek parkolót és utána megyek, ha többen lennének. Nem sokkal később jön az üzenet, menj haza, itt leszek délig. Beállok, elindítom a parkolást és fölmegyek, hogy tartsam a helyet, amíg elmegy pisilni. A folyosón kb 80-90 ember áll a folyosón. Egy asszisztens elsétál a sor végéig. “Aki időpontra és rendelésre jött, az előre jöhet!”
Nem akar fogyni a sor. Az emberek beszélgetnek, próbálnak információt kicsikarni az asszisztenstől, hogy mégis körülbelül hány szabad időpont lehet, érdemes-e 70-dikként még két órát várakozni? Nincs info. Az előttünk álló asszony júliusi beutalóval, augusztus óta mindig itt van. Nem jó jel.
Mögöttünk beszélgetnek.
Itt legalább meleg van és van világítás. A szentendrei úti SZTK-ban tegnap tök sötétben, 14 fokban várt két órát. Ott már lekapcsolták a világítást és a fűtést is.
További beszédfoszlányokat próbálok értelmezni.
Az iskolába is pokróccal küldi a gyereket. Nincs biológia, matek és fizika tanár sem. Sok a lyukasóra a gyerekeknél, de a pokróc alatt átvészelik. De most a fizikát el kezdték oktatni, mert a tesitanár bevállalta. ( Jutka hozzáfűzte: “Legalább az egyenes vonalú egyenletes mozgás menni fog. Izomból!”)
Másfél óra után azonban győzelmet hirdethetek.
Kaptunk időpontot.
Csak Szalacsi Sándort tudom idézni:
” – Teccik érteni? Egyebet nem tudok mondani…”
hogyaza!!!!!