Az interneten szembejött egy kép az eredeti 1979-es Mad Max sztárjával, Mel Gibsonnal: „Azt tudjátok-e, hogy a történet 2026-ban játszódik?”
Persze rengeteg apokaliptikus jövőképet és jóslatot láttunk, nem különösebben hatnak már a riogatások. Nem érne meg egy percet sem, főleg nem egy bejegyzést a blogomon.
Aztán beleolvasok a hírekbe.
Kapkodom a fejem. Nem tudom hova tenni, nem áll össze a kép. Az amerikai haderő élőben kivégez civil matrózokat nemzetközi vizeken. Aztán mindenféle nemzetközi felhatalmazás nélkül lerohanja Venezuelát, kivégez egy halom embert és elrabolja a megválasztott vezetőjét.
A ex-KGB ügynök megtámadja a szomszéd államot, kivégez több millió ártatlan embert, mire a civilizáció központjaként elkönyvelt Európa egyik vezetője már azt hangoztatja, hogy nem is tudja, ki kit támadott meg.
Aztán ugyanez az ember kijelenti: „A liberális világrend korszaka 2025-ben lezárult.”
Itt Európa közepén, a II. világháború után már több olyan generáció is élt, aki békében és folyamatos fejlődésben, kiszámítható jövőképpel rendelkezett. Az állam stabilitása, a jogrend megkérdőjelezhetetlensége olyan világképpel nevelt minket, ami a környezetünkkel szemben támasztott alappilléreket természetes fundamentumnak tekinti. Van egy lakásom, elmegyek dolgozni majd bevásárolni és hazamegyek. Ezt a mondatot egy teljesen értelmetlen, unalmas és semmitmondó betűhalmazként tekintjük. Mert egy átlagos, érdektelen, mindennapos standard. Amikor ez felbomlik, azzal mi már nem tudunk mit kezdeni. Mi van ha nem lehet csak úgy közlekedni az utcán? Mi van ha a polcról csak azt vehetem el, amit a nálam erősebbek otthagytak? Mi van ha hazaérve egy fegyveres idegen fogad, aki beköltözött és még meg is fenyeget ha erősködök?
Hiába tanultunk a történelemkönyvekből a múlt borzalmairól, nem hisszük el, hogy ez újra megtörténhet. Hiszen ott a jogrend, azok a szabályok, amik mindenkire egyformán vonatkoznak. Ha nyolc milliárd ember együtt akar élni ezen a sárgolyón, az csak alapvető szabályok keretein belül megvalósítható. Ez egy olyan alapigazság, amit könnyen megért és elfogadhat minden minimális IQ-val megáldott humanoid.
Valóban visszatérünk a civilizációt megelőző állapotokhoz, ahol az erősebb kutya b.ik alapelve határoz meg mindent?