Amikor kincskeresésre indulunk és még nagyobb kincsre lelünk

Nagyon klassz ajándékot kaptam születésnapomra. Kincskeresés a velencei tavon GPS segítségével a nádas útvesztőiben. Csodálatos családi eseménynek ígérkezik. Augusztus elejére, azaz mostanra sikerült olyan időpontot találni ami mindannyiunknak alkalmas. Jutka gyártott egy vagonnyi tortillát, jegesteákkal és naptejekkel felszerelkezve elindultunk. De ahogy beültünk az autóba csörgött a telefon hogy Velencén másodfokú viharjelzés miatt nem lehet kenut bérelni. Program lefújva. Sebaj, lemegyünk a Dunára fürdünk a szabad strandnál és kajakozunk egy kicsit. Római parton a szabadstrand gyönyörű szépen lett kialakítva. Bóják, úszómesterek és a partra kihelyezett ingyenes nyugágyak. Az egész nagyon hangulatos. Ráadásul a szabadstrandon van egy gyönyörű szépen tisztán tartott mosdó, hideg-meleg vizes zuhanyzóval és öltözővel. A Duna vize sokkal tisztább volt mint számítottam rá, nagyon jól lehetett benne úszni. Bár több helyen volt tele a vízfelszín dunavirág tetemekkel, akik az ismertebb tiszavirág rokonai de láthatóan élettartamuk nem hosszabb. A programot ráadásul egy kis kajakozással is kibővítettük. Három egyszemélyes kajakot kértünk Panninak, Bálintnak és nekem. Bálint nem a hagyományos túrakajakot kérte, hanem egy portyakajakot. Mint megtudtam, ez egy keskenyebb, karcsúbb, kisebb felülettel vízben terpeszkedő hajótest, miáltal sokkal jobban suhan a vízen. Panni egy hagyományos túrakajakot választott, beült és útnak indult. Bálint is beült az ő gyönyörű, karcsú portyakajakjába, és valóban könnyedén hasítva hagyta el a stéget. Én is beültem egy portyakajakba, ami körülbelül olyan érzés volt, mint amikor egy deszkát helyezek egy fektetett sörösüvegre és megpróbálok rajta egyenesen állni. Beültem és azzal a lendülettel helyet cseréltünk:  a kajak volt fönt én meg a vízben. Ok, kiúsztam, kivonszoltam a kajakot, kiöntöttem belőle a vizet, vissza stégre és újra próbáltam. Plutty. Nem is értem hogy lehet ezen fent maradni?! Három sikertelen próbálkozás után vissza váltottam én is egy túrakajakra, ami egy kényelmes, masszív fotelnek tűnt a portyakajak után. Elmentünk a Szentendrei szigetig és ott a szigeten kikötve Bálint kicsit tartva a csónaktestet, ismét kísérletezésre bírt. Nagy sikerélmény volt, hogy tényleg tudtam ezzel a gyönyörű, karcsú kajakkal pár métert haladni. Azonban ez a kis szakasz is sokkal fárasztóbb volt, mivel nagyon mereven —  a hátamat egyenesen tartva — kell ülni benne, miközben a hasizmom minden egyes rostja az egyensúlyt próbálja megtartani illetve korrigálni a rajtam lévő súlyfelesleg és a gravitációs vonzás összefüggésrendszeréből  adódó vízbefordulás természetes állapotát.
Próbálkozás után jól esett magabiztos kényelemben visszaülni a túrakajakba, beevezni a Duna közepére, ahol nagyobb a sodrás és a dunai szellőben hűsölve, kényelmesen vitetni magam a víz erejével, figyelni a parton előttem elvonuló fákat, embereket, stégeket és csak fürdeni az engem körbeölelő szeretetben.