Ülök a Mammutban a két épületet összekötő folyosón az utca fölött. Várok Jutkára. Közben ismerkedem blogom új motorjának lehetőségeivel. Megtaláltam egyik — nekem fontos — beállítási lehetőséget.
Én még a CRT monitorokon kezdtem ismerkedni a digitális technikával. A katódsugárcső úgy képez képet, hogy több tízezer volt feszültségre feltöltik az üveglapra szórt vezető anyagot, majd egy távolabbi pontból szó szerint belelőnek egy elektronnyalábot. Ettől ez az anyag felvillan, amit az üveg túloldalán ülő személy fénylő pontnak fog látni. Ez a fénysebességgel becsapódó elektronsugár persze szóródik még minden irányba, az üveglapon is áthatolva apró részecskék bombázásával a retinát sem kíméli. Egy ilyen monitor előtt ülve fel sem merül, hogy inverzben, azaz fehér alapon fekete betűket próbáljunk megjeleníteni. Nem igazán ember- és szembarát az a megoldás, hogy reflektorokkal belevilágítok valaki arcába és a nem bekapcsolt világítótestek rajzolatából kell információt kinyerni.
A LED monitoroknál ez már nem tűnik ennyire szembeötlő őrültségnek. De az elv ugyanaz. A LED-ekkel megvalósított képalkotás alapelve a három színű, piros-zöld-kék ledekkel kialakított színes pixelek, azaz képpontok megjelenítése. A fehér szín úgy keverik ki ebből a három alapszínből, hogy mind a három színt teljes erővel bekapcsolva világítják. A fekete pedig értelemszerűen mindhárom led kikapcsolásával alakul ki. Azaz a fekete pixelt alkotó kis LED-ek nem kapnak áramot, nem fogyasztanak semmit. Ugye logikus, hogy a teljesen fekete monitor így szinte semmit nem fogyaszt. A teljesen fehér pedig a monitor maximális energiafelvételével jár.
Persze nem a sötét mód fogja megváltani a világot az energiaszegénységtől. De 8 milliárd ember 20 milliárd monitorja, notebookja és okostelefonja már egyáltalán nem elhanyagolható tényező.
Ahogy nem az én szívószálam fogja a földet élhetetlenné tenni.
Hanem a többi 7 milliárd 999 millió 999 ezer 999 emberé.
Persze az is lehet, hogy csak azért szeretem a sötét módot, mert én nem flipcharton, hanem fekete táblára fehér krétával írt betűkön nőttem fel.