Shakespeare darabja a nyárközépről mélyen beégette a memóriámba, hogy ez a legrövidebb éjszaka az évben. A csillagászati napforduló. A leghosszabb nap. A MidSummer, az északi fehér éjszaka ünnepe.
És nem is.
Most tudtam csak meg hogy hiába szeretnénk mindent valami szabályszerűséggel és algoritmussal magunk alá gyűrni, a Föld bolygó forgása és a Nap körüli keringése közötti kapcsolat nem ad ki semmilyen egész számmal leírható együtthatót. Sőt, még folyamatosan változik is, lassul a forgás és a keringés is. A trópikus év csúszása miatt most már június 21-én van ugyan a csillagászati nyárközép, de 23-án a szentivánéji éjszaka.
Mindezt tegnap még nem tudtam. Júniusi szombat este. Találkoztam a barátaimmal. A délbudai találkahely, a Feneketlen-tó mellett, alkalmat szolgáltatott arra is, hogy végigbiciklizzek a budai Duna-korzón. A délutáni naplementében, a menetszél hűtése mellett, minden hídnak külön megörülve igazi lokálpatrióta érzések árasztanak el. Szerethető, szép városban élek.
A szabadtéri asztalok melletti beszélgetés feltöltötte társas kapcsolataim iránti igényemet.
Még mindig élvezem a szabadság ízét. Én olyan korban éltem meg fiatalságomat, amikor kora este minden bezárt, és ha mégis az utcán talált minket a sötétedés, akkor mindig szembekerültem egy szürke fakabátos rendőrjárőrrel, aki kikérdezett mit keresek ott, miért vagyok az utcán, kivel találkoztam és minden adatomat felírt vagy ha olyan kedvében volt, akkor bevitt az őrsre.
Az éjszakai hazatekerés üres utcák reményében kétszer olyan hosszúra sikeredett. Az igazi élet láthatóan csak ekkor indult be. Az ami nekünk Fellini Édes életének elképzelhetetlen álomvilága volt, az a mai fiataloknak egy természetes adottság.
A sétányon osztozkodni kell a gyalogosoknak a kerékpárosokkal. A tömeg miatt itt csak lépésben, folyton csilingelve lehet haladni. De nem bántam. Szépek a fiatalok. Egészségesek, sokkal jobban figyelnek magukra is, mint mi annak idején. Zsivaj a parton, fotózkodás a kivilágított Parlament és Lánchíd előtt mindig megállásra kényszerített. A mediterrán nyáreste hangulata leírhatatlan.
Ezért is kell ott lennünk a Prideon, hogy a szabadságunk elleni merénylet ellen tiltakozzunk. Nem szeretnék megint olyan világban élni, ahol a félelem a fő vezérelem, ami a társadalmat kontrollálja.