Egy kis tanmesét szeretnék leírni.
Hol volt, hol nem volt élt valahol az üveghegyen túl egy nagyon kedves, békés család. Nagyon sok poronty lakott a házban, a szülők pedig szerették is őket egytől egyig. A szeretet mellett igyekeztek a gyermekeket tanítani és felkészíteni őket a felnőtté válás problémáinak kezelésére. Hiszen amikor elhagyják majd ezt a szeretettel teli kis közösséget és saját útjukra indulnak, olyan döntések elé kényszerülnek amit önállóan kell meghozniuk. Mivel tapasztalatból tudták, hogy ez nagyon nehéz feladat, így a döntéshozatal gyakorlását is a gyermekek feladatai közé illesztették. A család rendszeresen döntött a rendelkezésre álló pénzek kezelőjéről. Ki fogja a bevásárlások, a számlák kezelését végezni, ki ad pénzt egy új cipőre és tankolja meg a család autóját. Ez egy nagyon nehéz és felelősséggel járó feladat, ugyanakkor növeli az önbizalmat is, hiszen e pozíció olyan hatalommal is jár, mellyel a család tevékenységeit irányíthatja. És e hatalom megszerzése több családtagnak is vágya volt, ezért időközönként új embert választottak erre a pozícióra. De mi alapján választottak a családtagok? Egy nagy családban is kialakulnak közelebbi kötődések, az ikrek többet játszottak egymással, a nagyok már inkább csak pesztrálták a kicsiket. A kicsik például szívesen választották megy Gyurit, mert ő mindig csokit vett a gyerekeknek. Kati viszont rendszeresen elvitte a gyerekeket a McDonald’s-be, amivel nagy népszerűségnek örvendett. Anya is szeretett volna ebbe a pozícióba kerülni, de azzal hogy egy angoltanárt fogadott a gyerekek mellé, nem tudta a népszerűségét növelni. Kati viszont a gyorséttermekre elszórt pénzzel hamar arra kényszerült, hogy pénzt kérjen kölcsön a szomszédoktól. A család teljesen eladósodott, angolul végül senki nem tanult meg, de a McDonald’s menüi mellé adott játékok bűvöletében Kati 16 évig maradhatott pozíciójában…