A földi világunkban több ezer éve figyeljük az ok és okozat közötti relációt. A környezetünkben bekövetkező változások előzményei és utóhatásai vizsgálatával egyre többet tudunk a fizika törvényeiből. Ha az asztal széléről leejtek egy vasgolyót, szinte 100% biztonsággal meg tudom jósolni, hogy a földön fog landolni. A gravitációból és a magasságából adódó helyzeti energiából kalkulálható és nagy pontossággal előre kiszámítható, hogy hol lesz a golyó a következő másodpercben. Az egész tudomány erre épít. A fizika törvényei működnek. A mérnökök egyfajta „jövőlátással” előre eltervezték, hogy ha én lenyomom a gázpedált, benzint kap a motor, az meghajtja a kereket és én az autóval előre fogok gurulni. Minél többet tudunk a világunkról, annál komplexebb ok-okozati folyamatokat tudunk alkotni. Az, hogy leütök most egy gombot az előttem lévő billentyűzeten az több ezer előre eltervezett alkatrész működésébe vetett bizalomra épül és azt várom hogy megjelenjen a monitoron egy „a” betű. És lőn: itt egy „a” betű. Ha minden lehetséges opciót beleterveztem, akkor mindig ez fog történni, amikor lenyomom az „A” gombot.
A biológiai szerkezetek is pont így tervezhetően működnek. Egy búzaszemet itatóspapírra teszek és megnedvesítem, akkor egy kis csíra fog belőle fejlődni. Ennél sokkal bonyolultabb biológiai szerkezetek is kiszámítható viselkedéssel fognak bizonyos ingerekre és körülményekre reagálni. Ha az agyam elindít egy jelzést a kezem irányába hogy hajlítsam be a mutatóujjamat, láss csodát a mutatóujj behajlik! Ahányszor akarom annyiszor behajlítom az ujjamat. A szervek pontosan teszik a feladatukat. A szív kap egy elektromos impulzust, amire dobban egyet és vért pumpál az erekbe. Minden szervünk egy előre tervezett folyamat kivitelezését végzik el. Nem fog váratlanul behajlani az az ujj, és nem fog nem behajlani, ha azt a parancsot kapja. Ha viszont minden szerv ilyen előre kiszámítható működést produkál, akkor az agy mitől lenne kivétel? Ha elfogadjuk, hogy a külső körülmények determinálják a végeredményt, akkor Pavlov kutyájának a beinduló nyálelválasztás reakciója a csengő hangjára is tökéletesen leírható és kiszámíthatóvá válik. A folyamat fizikai és az agyban lejátszódó elektrokémiai folyamatok eredménye. De akkor az emberi agy mitől lenne kivétel? A tárolt információk és működés alapján megkérdezik tőlem mennyi 1+1, akkor kiszámíthatóan elindítok egy impulzust a szám és a torkom felé és a „kettő” hangot fogom kibocsájtani rajta. Én döntöttem így? Vagy az volt letárolva, hogy ha kérdeznek akkor válaszolni kell és megmondani a választ. Ha a döntéseket nem én hozom, hanem az agyban tárolt információk végeredménye adja, akkor nincs is döntési felelősségem. Sőt az egész életem előre megírható és már kezdetektől kiszámítható volt, hogy egy egyszer meg fogják kérdezni mennyi 1+1!?
A szabad elme illúziójáról itt már egyszer írtam egy kis szösszenetet: https://tusiblog.hu/sorgyar/
Vagyis egy szuper-szuper gigaszámítógépbe beprogramozom az univerzum összes atomjának a helyzetét, akkor ki tudom számolni a következő tizedmásodperc állapotát. De mivel egy szuper-giga számítógép, akkor az azt követő tizedmásodpercet is, meg a következő ezer évet is…
Vagyis mindannyian egy előre determinált forgatókönyvet játszunk csak le?
A kvantummechanika döntötte le ezt a tisztán materialista világképet. A részecskék meghatározhatatlan állapota és a megfigyelő által módosított valóság dönti romba a determinizmust.
Na várj! Ezek szerint ha hátat fordítok az asztalnak akkor a vasgolyó máshogy fog viselkedni? Esetleg legurul az asztalról és ott fog lebegni a levegőben? Csak akkor esik le, ha ránézek?
Ki mond ekkora baromságot?
Thomas Young 1801-ben végezte el a fenti kísérletet. Azaz 225 éve már nyilvánvalóvá vált, hogy a newtoni fizika nem értelmezhető univerzálisan minden környezetben. A kvantumfizika rejtélyeit és annak filozófiai következményeit a mai napig az emberiség legnagyobb része nem érti. A „megfigyelő tudat” képes megváltoztatni az előre predesztinált eseménysorozatot magával a tudatos megfigyeléssel?
Ha csak egy kicsit is sikerült némi kételyt támasztanom benned az eddig gondolt valóságunkról, érdemes a kvantummechanika finomságait jobban megismerni.
Mindjárt itt van kezdésnek néhány olvasnivaló:
https://holografikusuniverzum.blog.hu/2025/05/18/a_ket_reses_kiserlet_megfejtese