Hajnali kelőként így télen különös figyelemmel követem a napfelkeltéket. Nagyon élvezem, hogy a napok hossza ilyenkor, január végén elkezd hirtelen növekedni. De nem csak úgy, hogy minden nap pár perccel hosszabb, hanem a növekedés is növekszik. Csodálatos! Kedden két perccel volt hosszabb a nap, szerdán már a keddihez képest is három perccel hosszabb. Körülbelül úgy változik az éjszaka hossza, mint a földobott kő magassága. Ősszel gyorsan nő az éjszakai órák száma. Decemberben már lassan, de még mindig egyre és egyre hosszabbak az éjszakák. Majd december 21-én, amikor a leghosszabb az éjszaka, megáll a növekedés. 22-én már nincs is változás. Aztán 23-án megfordul a trend, és már egy fél perccel rövidebb lesz az éjszaka. Ahogy a kő magassága is változik: földobásnál nagyon gyorsan emelkedik, egyre lassul az emelkedése, a tetőn megáll egy pillanatra és elkezd ellenkező irányba gyorsulni.
De miért ugrál ilyen sokat, ha a Föld egyenletesen kering a Nap körül?
Egy példát találtam ki.
Egy versenyen kiraknak egy óriási toronyórát. A nagymutató végén van egy kis csengő, amit minden percben meg kell ütnie egy embernek. Szegénynek mindig olyan hosszú létrát kell odavinnie, hogy elérje a nagymutató végét.
Indulásnál kell a legmagasabb létra, mert fönt a 12-n áll a mutató. Egy perc múlva ugyan olyan magasan van, hiszen az első percben szinte csak vízszintesen haladt a mutató. A második percben is inkább előre, mint lefele haladt a mutató. De a 15. percnél amikor a 3-as környékén fut, akkor percenként a leggyorsabban változik a magassága. Ott minden percben más-más létrát kell odavinni. Emberünk persze a félidőt szereti, mert lent, a 6-os környékén percekig lent a mutató, így nem kell létrát odavinni. De kellett is az erőgyűjtés, mert a 35-40. percben egyre gyorsabban emelkedik, a 9-esnél már szinte csak fölfele halad a mutató.
És így már talán érthető, hogy miért pont a szinuszhullámot követve változik a napsütötte órák száma is. Most a hullámvasút tetejéről egyre gyorsabban száguldunk a verőfényes, nyári hosszú nappalok felé.
( Közben szegény csengettyűs emberről eszembe jutott, hogy az órákban is szinte mindig a 40-45 perc környékén áll a nagymutató, amikor a lemerült elem már nem bírja ott fölemelni a legnagyobb, leghosszabb mutatót. Figyeljétek meg!)