Kognitív disszonancia

Mióta megismerkedtem e fogalom jelentőségével, nap mint nap szembejön velem, és látom hatását.

A kognitív disszonancia állapotába akkor jutunk, amikor ellentmondásba kerülünk saját magunkkal. Első hallásra ez jelentéktelen dolognak tűnhet, de nem az. Kognitív disszonanciában az ember nagyon kellemetlenül érzi magát és éppen ezért iparkodik megszüntetni azt, ha kell csalás és hazugság árán is.

Nézzünk egy példát az önigazolásra (némi rövidítéssel) Elliot Aronson: A társas lény című könyve nyomán. Képzeljük el, hogy hipnotizálnak egy fiatalembert, Pistit. A hipnotizőr poszthipnotikus szuggesztió útján a következő parancsokat adja neki:

1.  Amint az óra négyet üt, menjen a szekrényhez, vegye ki esőkabátját és öltse fel.

2. Vegyen magához egy ernyőt.

3.  Menjen nyolc háztömböt az ABC-áruházig és vásároljon hat üveg ­whiskyt.

4. Jöjjön haza.

5.  Amint belép a lakásba ébredjen fel, de a hipnotikus parancsra ne emlékezzen.

Ennek megfelelően amint az óra négyet üt, Pisti azonnal elindul a szekrény felé, végrehajtja a parancsokat, felöltözik, és elmegy a whiskyért.

Azonban a parancsokban van egy jó adag irracionalitás. Az ég felhőtlen, a nap ragyog, egy saroknyira van egy üzlet, ahol jóval olcsóbb a whisky, mint az ABC-ben, sőt Pisti antialkoholista. Ennek ellenére nézzük, mi történik!

Pisti hazaérkezik, kinyitja az ajtót, belép a lakásba, hipnotikus álmából azonnal felébred, majd észreveszi, hogy ott áll esőkabátban, ernyővel és egy szatyorral a kezében, benne hat üveg whisky. Egy kicsit zavarodottnak látszik. Hipnotizőr barátja így szól hozzá:

– Szia Pisti, hol voltál?

– Csak lementem az ABC-be.

– Mit vettél?

– Hát… hát… úgy látszik ezeket a whiskyket.

– De hát te, úgy tudom, nem iszol.

– Nem, nem… csak… csak jönnek majd a barátaim, és azok isznak.

– De minek vetted fel ezt az esőkabátot?

– Ja… hát ilyenkor az időjárás eléggé bizonytalan.

– De hát egyetlen felhő sincs az égen!

– Azt sose lehet tudni.

– Igaz is, hol vetted a whiskyt?

– Hát ott… na, hát ott… szóval az ABC-ben.

– Minek mentél olyan messzire?

– Hát azért… na hát azért… mert olyan szép idő van.

Az önigazolásról elég érthető példa szegény Pisti esete.

Bár tudjuk, hogy a világ folyamatosan változik, megérthetetlenül komplex, mégis szeretnénk egy darabját megragadva, azt megállítva, egy saját, érthető és stabil buborékot megragadni. Egy érthető, szűk közegben élni, ahol tudjuk mi a rossz és mi a jó, mi fekete és mi fehér.  Az információs társadalom, az exponenciális fejlődés naponta dönt meg olyan ezeréves téziseket, amik világnézetünk alapjait alkották. A stabilnak és kikezdhetetlennek tartott identitásunk omlik össze a naponta ránk áradó információáradatban.

Talán ennek tudható be, hogy az egész világon terjed az a visszafejlődés, ami a liberalizmus korlátlan szabadságát lehatárolja, és merev határokat szab nem csak az élet mindennapi rutinjainak, de még a gondolkodásnak is. Az emberi agy nem képes az internet végtelen bugyraiból kihámozni a számára fontos dolgokat.  Gyerekként pontosan érzékeljük a világ bonyolultságát. Tudjuk hogy rengeteg dolog van még a gyerekszobán kívül is, de azt apa érti, ő tudja, hogy mi miért van úgy ahogy. Apa és anya érti a dolgokat és gondoskodik rólam. Mikor nagy leszek, majd én is érteni fogom. Ez így működött évezredekig. Ma egy felnőtt ugyanúgy nem képes felfogni a ennek a mérhetetlen tudásbázisnak az összetettségét, ezért kell keresni valakit, aki érti, gondoskodik rólunk és vigyáz ránk. Kell egy ember, akire felnézhetek, akiben hinni lehet, aki tudja mit csinál. Egy erőskezű, igazi felnőtt.

Szerintem ez a tényező is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ezek az egótól túlfűtött őrültek képesek hatalomra kerülni. A hatalom megtartása is csak e hit fenntartásával lehetséges.

De mi van akkor, ha beszivárog a változás ebbe a buborékba, amit a diktátor hívői látnak? Mert azt nem látják, nem is láthatják, hogy a vezér nem tud valamit, vagy téved.  De a világ olyan gyorsan változik, hogy nem képes a diktátor köré épített propagandagépezet lekövetni. Akkor segíti ki a hitrendszert a kognitív disszonancia.  Az orosz birodalom a legutálatosabb ellenségnek volt kikiáltva. Aztán a vezér mégis odadörgölőzött. A hívek elfogadták. A beszélgetéseim során komoly védelmet kapott vitapartnereimtől az orosz birodalom erőskezű vezetője. Egy igazi férfi, aki országa élén harcol nemzete védelmében.

Aztán most a magyar lakosság kétharmada ( az a 49% ) Pistiként próbálja kimagyarázni, elfogadni az elfogadhatatlant…