A címben szereplő szó (wood – fa) nem elírás. A szójátékot egy angol botanikusnak tulajdonítják, aki ezzel sokkal közelebb hozta a fogalmat a harmadik évezred emberéhez. A World Wide Web (WWW) szókapcsolatot mára pont annyian ismerik, ahányan a világhálózat részesei: mindenki.
Azonban a talpunk alatti világ ma még szinte teljesen ismeretlen. Egy evőkanálnyi földet megvizsgálunk, akkor több élőlény található benne, mint ahány ember valaha is élt a Földön.
De mi az a Wood Wide Web? Magyarul erdőhálónak lehetne hívni.
Az erdő nem pusztán egy fa megszorozva ezerrel. Az az életközösség, az együtt élő baktériumok, gombák, növények és állatok kölcsönhatásai egy bonyolult hálózatot mutatnak, ami nem csak ok-okozati eredményeket mutat. A rendszer alapját a kommunikáció adja. A több száz millió éves túlélési stratégiák a kommunikációra és az alkalmazkodásra épülnek. A föld alatt egy olyan hálózat működik, ami bonyolultságában messze meghaladja az internet képességeit. Inkább úgy kellene elképzelni, mint egy modern város alatti infrastruktúrát. A földben futó vízvezetékek, elektromos hálózat, gázcsövek, szennyvízcsatornák, kábeltévé, internet, telefonvezetékek, tűzoltó és riasztórendszerek infrastruktúrája mind egybegyúrva. Az egyes lakók nem független, elszigetelt identitásként élnek a városban. Fogyasztanak vagy akár napelemmel visszatermelnek az energiahálózatra, miközben információt fogyasztanak vagy éppen „termelnek” például egy blog elkészítésével.
Most képzeld el ezt az egészet élő sejtekre és baktériumokra adaptálva. A hálózat föld alatti gyökérrendszerek szerteágazó és egymásba fonódó kuszasága, ami több kilométernyi mikorrizális szálak is keresztül-kasul szőnek.
Peter Wohlleben magyarul is megjelent sikerkönyvei (A fák titkos élete) sokunkat mutatott egy olyan világot, amiről szinte semmit nem tudunk.
Ő azt mondja, hogy először akkor tudatosult benne, hogy léteznie kell egy földalatti tápanyagcsere-rendszernek, amikor nagyon öreg, de még élő fatuskókat vizsgált. Megjegyezte, hogy a fatuskók sokáig élhetnek, még levelek nélkül is, hogy lehetővé tegyék a fotoszintézist és a fatuskó fenntartásához szükséges növényi cukrok termelődését, és arra a következtetésre jutott, hogy az egyetlen lehetséges mechanizmus vagy a micérium hálózat, vagy az, hogy a gyökerek egy másik közeli fába vannak oltva.
Anyafák vagy „központok”
Suzanne Simard, Peter Wohlleben és más tudósok modellezték az erdei fák közötti kapcsolatokat, és megállapították, hogy a legnagyobb és legidősebb fák gyakran csomópontokként működnek egy számítógépes hálózatban, mivel a legtöbb kapcsolatuk van más fákkal. Ezeket gyakran csomópontfáknak vagy anyafáknak nevezik, mivel gyakran hoznak létre hálózati kapcsolatokat az erdő aljnövényzetében növő fiatalabb csemetékkel, hogy szükség esetén további növényi cukrokkal lássák el őket. Az ilyen módon az anyafákhoz kapcsolódó csemeték körülbelül négyszer nagyobb valószínűséggel érik el teljes méretüket, mint azok, amelyek nem kapcsolódnak csomópontfához, bár azt is kimutatták, hogy az anyafák gyakran előnyben részesítik a velük szorosan rokon „rokon palántákat”, mint az „idegen palántákat”.
Mikoheterotrófok
A mikoheterotrófok olyan növények, amelyek nem tartalmaznak klorofillt, és ennek következtében nem képesek fotoszintézisre és saját tápanyagok előállítására, és úgy tűnik, hogy teljes mértékben az alattuk lévő micélium hálózatára támaszkodnak a szén-dioxid-termelés érdekében. Hogy valójában paraziták-e, vagy csak olyanok, mint a rosszindulatú kis számítógépes hackerek, akik elvesznek a hálózatból anélkül, hogy viszonoznák, az vita tárgya.
Fakommunikáció a fa hálóján keresztül
A szükséges tápanyagok megosztása mellett a hálózatban lévő fák egymással is képesek kommunikálni. Például, amikor egy fát rovarok támadnak meg, kiderült, hogy eláraszthatja leveleit fenoloknak nevezett vegyi anyaggal, amely taszítja a rovarokat, és amikor egy fa állatok, például szarvasok nyálát észleli a levelein, tanninokat és más vegyi anyagokat szabadíthat fel, amelyek keserű ízt adnak a leveleknek, és ezáltal kevésbé étvágygerjesztővé teszik azokat a növényevő emlősök számára. Ezek a fák azonban nemcsak saját védekező mechanizmusaikat aktiválják, hanem jelezhetik a közelben lévő többi fának a veszélyt mind a levegőn (például wifi), mind a mychorizla hálózaton (például ethernet-kábel) keresztül, így azok megkezdhetik saját védekezésüket.
Lenyűgöző belegondolni, hogy az emberiség csak kb 50 éve alkotta meg az internetet, de a természet körülbelül 500 millió évvel ezelőtt létrehozta a saját verzióját. És mi azt hisszük, hogy okosak vagyunk!
Igazából egy most olvasott könyvről akartam írni, de olyan hosszú lett a bevezető, hogy ezt talán egy másik bejegyzésben bemutatom.
