25 éve költöztünk ide. Most már 26. 25 éve minden nap sétálok az erdőben. Bozsikkal együtt fedeztük fel az erdőt. Tücsöknek már én mutathattam be kedvenc útvonalaimat. Túrónak szegénynek hiába mutattam, nélkülem mindig eltévedt. Jana lassan-lassan rettegését és félelmeit leküzdve mostanra jutott el a helyismeret olyan fokára, amelyben láthatólag mindenhonnan hazatalál. Bár Jana térérzékelése fantasztikusan jó. Minden résen, kerítés alatt, kapun bemegy körbenézni. De akármilyen bonyolult útvonalon jutott el valameddig, mindig tudja hogy jutott oda és képes visszatalálni az adott útvonalon. Többször volt, hogy bement egy nyitott kapun egy kertbe, ott egy résen a szomszéd kertjébe, majd különböző átjárókon a kerteket bejárva mellettem volt egy kerten belül a kerítés túloldalán, kb 800 méterre a kaputól, ahol bement. Mikor hívtam, végigszkennelte a kerítést, hogy ki tud-e jutni. Hamar rájött, hogy itt nincs kijárat. És itt az IQ bizonyítéka: képes tőlem teljesen eltávolodva, több kilométert megtenni, hogy visszatérjen ahhoz a kapuhoz ahol bejutott és úgy visszakanyarodni az én utamra. Szerintem erre sok ember sem képes, hogy az adott cél eléréséhez az ellenkező irányba kell megtenni a kezdőlépéseket! De nem is erről szól a levél tárgya, hanem a megfigyelésről.
A 25 év alatt, napi kétszer, háromszor tett körök alatt ismernem kellene már minden fát. De az én IQ-m messze elmarad Janáétól, mert én nap mint nap új dolgokat fedezek fel. Tegnap tűnt csak fel, hogy hány fán burjánzott el a borostyán. Ha bárki megkérdezi, azt mondom, hogy van olyan fa az erdőben, amit befutott a borostyán. De hogy mindegyik?!!! Hát ennyit a megfigyelésről.
És erről egy számomra is hihetetlen történet jutott eszembe.
Az a szerencse ért, hogy már 40 éve együtt élhetek a világ legcsodálatosabb teremtményével. A szerelem persze sok időt elrabol az ember életéből, hiszen minden nap legalább fél órát azzal töltök, hogy legeltetem szemeimet és gyönyörködöm Jutka szépségében. Nehéz megállni, hogy ne számoljam ki mennyi 40*365*30 perc. Pár éve egy ilyen szerelmetes vizslatás alatt feltűnt valami.
” – Jé! Itt ez a tincs sokkal szőkébb, mint a többi! Tudtad?”
Csöndben rám néz. Majd lassan válaszol:
” – Igen, születésem óta ilyen…”