A házikónk talán legbájosabb látványelemei az ablakokon lévő zsalugáterek. Valójában cserére szorul mindegyik, mert a már nem élő fa az időjárás viszontagságait csak korlátozott ideig képes elviselni. Bár mi ragaszkodunk a pillanathoz és az örökkévalóságnak szeretnénk mindent megépíteni, a természetben zajló folyamatok körforgását csak lassítani tudjuk. A halott fa azonban ezerféle élőlény potenciális táplálékát nyújtaná, ha hagynánk. Gombaölő, rovarok elleni védelem, a nedvesség távoltartása, a napfény roncsolása, a fagy elleni védekezés rengeteg munkát, időt és anyagot követel az embertől, aki csak szeretné az alkotását élvezni holnap pont úgy, ahogy tegnap élvezte. Egy ház karbantartása, üzemeltetése rengeteg erőforrást igényel. A zsalugáterek és az ablakkeretek már rég cserére szorulnak. A tartókeret oly mértékben szétkorhadt, hogy felújítása már csak teljes újraépítéssel lehetséges. A kihívást elfogadtam, az elhatározás megszületett. Lebontom és építek egy újat.
Először is le kell bontani. Hogy van ez odarögzítve? Mi tartja? Milyen vastag? Feszítővasak, vésők, kalapács, csavarhúzók társaságában egy fél nap alatt eljutottam addig a pontig, hogy itt a fal, az ablak most már csak építeni kell egy újat. Mérőszalag, papír, ceruza és rajzok sorozata. Kiszögellések, beugrók, fedések, sarokkötések, csapolások tervezése. Honnan lehet ilyen méretre gyalult fagerendát szerezni? Elmenni a barkácsáruházba, válogatni, összeszedni a szükséges anyagokat. Hogy hozok haza 3 méteres gerendákat? Ha oldalt kilóg…? Ha hátul egy kicsit, és így a gázpedál és a fék között pont befér, akkor alá tudok bújni és a lábam között a gerendával még ki is látok…
Kihordani a szerszámokat, gépeket, hosszabbítót. Méretre vágni, csapolásokat csiszolni, eltört fűrészt cserélni, ötször odapróbálni és vissza. Mindezt a párkányon ülve, hasizommal befeszítve tartani magam…
Nem részletezem amatőr asztalosképességeim taglalását, de tényleg sok munkát kellett beletennem, mire elkészült az alapkeret és a tetejét fedő takaróléc.
Miután az egész kertet és házat a szerszámok, anyagok, csavarok és faforgács kusza rendetlensége uralta, fáradtan megpihentem. Ok, ennyit mára, menjünk föl a Kötők-padjára, az erdőben újratölteni lemerült energiaszintemet. A Csúcs-hegy, Tök-hegy és Szarvas-hegy gerincein végigmenni egész különleges élmény. Az északi és déli oldal két külön mikroklíma, míg a gerinc a keveredés változatosságával, ligetes fákkal és színes vadvirágszőnyeggel kápráztat el.
Ülünk a hegytetőn, a virágok között. Pillangók, méhek és egyéb apró zümmögő rovarok társaságában. Hibátlan teremtmények egytől egyik. Tökéletes mértani alakzatok, tizedmilliméter pontosságú virágszirmok. Pontos szimmetria minden egyes virágban. Hogyan? Én egy ablakkerettel szenvedek már egy hete, ami rengeteg tervezés, munka, szerszámok tömkelegének felsorakoztatása, sivító fűrészek, berregő motorok után is csak egy csálé, itt-ott kilógó, de szépnek közel sem nevezhető ablakkeret lett. Ez meg itt előttem csak egy kicsi magból kihajtott, önmagában működő, tökéletes szépséggé vált.
Valamit nem tudok. Valamit nem tudunk.
Ha egy ablakkeret ennyi erőfeszítést igényel, hogyan kaphatok csak úgy, ajándékba ennyi szépséget?
