Hazánk legnagyobb tavának népszerűsége nem volt mindig a toppon. Különböző korokban más-más prioritással fordultak a környékhez. Az elit érdeklődése a tó iránt azonban trendivé emelte mindig az üdülőhely iránti figyelmet. A vízparti ingatlanok értéke exponenciális tud növekedni, hiszen a víztükör kerülete igencsak véges, ami alapvető algebrai szabály szerint nem osztható végtelennel. Ezáltal minden vízzel határos partszakasz métere felértékelődik már olyan magasságokba, aminek birtoklásával már státuszszimbólumként is jelezni lehet a tulajdonos társadalmi pozícióját.
A Ferrari parkolója mögötti partszakasznak elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a még véletlenül se legyen túl közel a a kerítéshez — ne adj’ isten még a vízben is egy eltévedt fürdőző — proletár. A vízfelületre teljes panorámával lehessen a teraszon pezsgőzés közben rálátni, ezért a nádat folyamatosan irtani kell. Illetve az egyszerűbb tisztán tartás végett az egészt partot lebetonozva nagyobb az esély, hogy nem jelennek meg az összképet rontó békák, angolnák meg mindenféle undorító élőlények. Azt sajnos még elég nehéz biztosítani, hogy a saját partszakasz előtti víz ne keveredjen a büdös prolikról belemosott izzadtsággal meg mindenféle algával és bonyolult latin nevű élőlénnyel. Persze a part melletti medence és jakuzzi tiszta vizében ülve is lehet a Hennessy konyakos kristálypohár falán csilingelő jégkockákat hallgatni, és néhány szelfivel közzétenni a természet iráni rajongást. Mert a büszkén megosztott videón hallani azt a madárcsicsergést is, amit az egyedi, saját alkalmazásban álló jógamestertől tanult meditálás közben hallani lehet. Ja, bocs. A madárcsicsergést csak utólag lehet alákeverni. Mert valamiért nem jönnek ide a madarak. Miért is jönnének? A térkövek réseiből kihajtott Angliából hozatott pázsit 2 milliméteresre vágott szálai között durva is lenne, ha megjelenne valami bogár vagy csúszómászó, amivel azok a dögök táplálkoznak.
Csak ezek a fránya szúnyogok. Az egész telek fölött még nem sikerült egy óriási rovarhálót kifeszíteni, ezzel távol tartva a kis parazitákat. És most jön egy okostojás és elmondja milyen szerepe van a szúnyogoknak az ökológiai láncban.
A tó vize legyen krisztálytiszta! Lehessen látni akár a tó fenekéig. A benne élő algák, mikroorganizmusok ne zavarják a rálátást az ezüsthátú halakra! De hol a szerepe szúnyogoknak?
A szúnyogok a petéiket a vízbe helyezik. Az aprócska petéből fejlődő lárva növekedni szeretne. Ehhez tápanyagra van szüksége. A vízben úszó növényi maradványok, algák, amiről az előbb szó volt, pont élelemként szolgálnak a kis szúnyogporontyoknak. Akik szorgalmasan csak esznek és növekednek. Aztán mi történik a sok elfogyasztott tápanyaggal? A nagy, most már kifejlődött szúnyog, ami a testében hordozza a felhalmozott anyagokat, kimászik egy nádszál tetejére, megszárítja a szárnyát és elhagyja a tavat. Magával víve azt az általunk kosznak titulált anyaghalmazt, ami a tiszta víz kategóriáját már nem üti meg. És e rengeteg szúnyog pedig tápanyagként szolgálna a fecskéknek, madaraknak ha folytatni akarnám a lánc következő elemével.
De most csak a siófoki nyaralók sirámai jutnak eszembe, akiknek félbe kell hagyni a nyaralásukat a szúnyoginvázió miatt.
https://www.sonline.hu/helyi-kozelet/2025/08/arvaszunyog-vendegek-velemeny-sonline