Az autóban hallgattam Friderikusz podcastjét. A beszélgetés Putyinról, Ukrajnáról és Trumpról szólt, de egy idézet megragadta a figyelmemet.
Már Európára térve két brit lapot idéznék. Az egyik az Economist, amely összeszedte hogy miben más Európa, mint a világ többi része beleértve most már Amerikát is, a leltár így néz ki.
Kicsit hosszú lesz, de nagyon tanulságos.
„Európa a szabadság szigete, az európaiak olyan helyet teremtettek, ahol garantáltak olyan jogok, amikre másutt csak vágynak. Az élet, a szabadság és a boldogság keresésének joga.
Európa lakói több szabadságot kapnak a munkahelyükön, mint bármilyen más régió alkalmazottai.
Európa az egyetlen kereskedelmi tömb, amely ragaszkodik bizonyos erkölcsi normákhoz.
Európában a városok élhetők, a várható élettartam hosszú, a gyerekeket beoltják és nem kell őket megtanítani arra, mit kell tenniük, ha egyik társuk elkezd vaktában lövöldözni.
Európában a szabad beszéd nem jelenti a náci beszéd szabadságát.
Európában senki sem veti fel, hogy egy vonakodó szomszéd államot el kellene foglalni.
Európa pontosan meg tudja határozni, hogy ki volt az agresszor Ukrajnában.
Európában még egyetlen vezető sem adott ki saját nevével fémjelzett kriptovalutát.
Európában szeszélyes politikusok nem szabhatnak ki 125%-os vámot és nem küldhetik lejtmenetbe a tőzsdéket.
Európa igen lassan cselekszik, de ez a konszenzuskényszerből fakad. Abból, hogy meg kell tudni állapodni egymással 27 tagállamnak.”
És eszembe jutott, milyen érzés volt a pártállami diktatúra után a szabad világhoz csatlakozni. Ez a közösség, ezek az értékek ma már oly természetesnek tekintettek, hogy a mostani kormánypropaganda által manipulált tömegek számára fel sem merül, hogy mit jelentene ezek elvesztése: https://tusiblog.hu/dartagnan/